Magyarországot Martonyi János képviseli a találkozón, amelyet a tagországok között éles viták előztek meg. A német főváros utoljára 1996-ban adott otthont ilyen magas szintű NATO-tanácskozásnak, és a szervezők szerint - a résztvevők magas száma mellett - ez is magyarázza, hogy a hatóságok rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. A berlini rendőrséget a sajtó információi szerint több ezer, más tartományokból érkezett rendőr segíti ki.

Minden más csak utána

Líbia - mint az előzetes nyilatkozatokból kitűnt - minden más napirendi pontot háttérbe szorított, legyen szó akár Afganisztánról, akár a NATO és az Európai Unió biztonsági együttműködéséről, vagy a partnerségi kapcsolatokról és ezek sorában az atlanti szövetség és Oroszország viszonyáról. Az MTI értesülése szerint ezek a témák csak az első nap estéjén és péntek délelőtt kerülnek megvitatásra.

A NATO líbiai katonai szerepvállalásával kapcsolatban az értekezlet előtt szinte utolsó pillanatig folytatódtak az egyeztetések. Közvetlenül a kezdés előtt Alain Juppé francia és Guido Westerwelle német külügyminiszter tárgyalt egymással, de információk szerint a Párizs és Berlin közötti nézeteltéréseket "első körben" nem sikerült elsimítani. Westerwelle csak annyit közölt, hogy a kölcsönös bizalom továbbra is fennáll, és nem történt "semmi drámai".

Ami ennek tényleges tartalmát illeti, sajtó-, továbbá diplomáciai források szerint Franciaország - mindenekelőtt Nagy-Britannia támogatásával - a Kadhafi-rezsimmel szemben erőteljesebb katonai beavatkozást sürget, a többi között például a felkelők felfegyverzését is. Ez utóbbit Olaszország is szorgalmazza. Az újságok szerint Rasmussen főtitkár - és nem utolsósorban a házigazda Németország - óvatosabb állásponton van, a főtitkár a találkozó előtt többször is hangsúlyozta, hogy a líbiai válság katonai megoldása nem lehetséges, és a politikai rendezésen kell dolgozni.

Megállapodás a láthatáron

Kiszivárgott ugyanakkor, hogy a katonai közreműködés kiterjesztéseként kerül szóba a humanitárius segélynyújtás esetleges katonai biztosítása, és a külügyminiszterek a nap folyamán ennek előkészítéséről, illetve módozatairól tárgyalnak. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a szóban forgó humanitárius "biztosításra" az ENSZ felhatalmazást ad. Az ilyen jellegű szerepvállalásra Németország is hajlandó, annak ellenére, hogy a Merkel-kormány korábban elutasította a katonai akcióban való közvetlen közreműködést. A szövetségesek ennek kapcsán Berlint a szolidaritás hiányával vádolták, így a német diplomácia számára ezért is fontos, hogy "vezényletével" Berlinben valamilyen konszenzus szülessen.

A tagországok külügyminiszterei mellett Berlinbe érkezett néhány, a líbiai konfliktusban szerepet vállaló nem NATO-tagország minisztere, valamint több olyan ország külügyi képviselője, akik az afganisztáni békefenntartásban vesznek részt. A delegációk száma így megközelíti az 50-et, és jelen van Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is.