1883. március 15-én született Zalaújlakon. Szülei egy pereskedés miatt minden vagyonukat elvesztették, és koldusszegényen költöztek a fővárosba. Anyagi helyzetük nem javult, a nagyvárosi életet nem tudták megszokni, így Egry már nyolcévesen dolgozott, néhány fillérért kosarakat cipelt a piacon. Az iskolában rosszul tanult, a polgáriból ki is maradt, és egy dekoratív festő műhelyében lett mindenes - ekkorra már kiderült, hogy ügyesen rajzol és fest.

Művészeti tanulmányait későn kezdte. Huszonegy évesen megpróbált bekerülni valamelyik rangos müncheni képzőművészeti iskolába, de anyagi támogatás és megfelelő pártfogó híján erre esélye sem volt. Csalódottan, betegen tért haza, de egy év múlva mégis rámosolygott a szerencse: Lyka Károly támogatásával Párizsban, a Julian Akadémián kezdhetett tanulni, de itt sem talált magára.

Már az afrikai kivándorlás gondolatával foglalkozott, amikor Szinyey Merse Pál és Ferenczy Károly hazahívták. Szinyei kifizette beiratkozási díját a Képzőművészeti Főiskolára, Ferenczy pedig tanítványává fogadta. A visszahúzódó, kapcsolatteremtésre képtelen Egry nehezen viselte az intézmény kötöttségeit, ő sem érezte jól magát, és tanárai is elégedetlenek voltak vele. 1907-ben a Műcsarnokban bemutatott Menhely előtt című képe feltűnést keltett, de nem sokkal később munkái már az akadémia rosszallását váltották ki. Ösztöndíját megvonták, ezzel tanulmányai be is fejeződtek. A munkát azonban nem hagyta abba, mesterségbeli tudása is gyarapodott, és 1909-ben megrendezte első önálló kiállítását.

1915-ben segédszolgálatra hívták be a hadseregbe. Az egyébként is beteges Egry gyakorlatozás közben meghűlt, súlyosan megbetegedett. A badacsonyi kórházban lábadozott, felgyógyulása után Keszthelyen, majd 1928-ban Badacsonytomajban telepedett le. Élete és művészete ettől kezdve szorosan összekapcsolódott a magyar tengerrel. Megtalálta egyéni stílusát, számtalan helyen és témában festette meg a Balatont.

A tóhoz fűződik alkotóművészetének leghosszabb időszaka. Képeinek kedvelt motívumait - a végtelen víztükröt, a Badacsonyt, a hegyből és a vízből élő embereket - újra meg újra megfestette. Alkotásaira jellemző az impresszionizmus fényszeretete, a plein air frissessége, az expresszív drámaiság. Művészetének egyik legfőbb vonása az ember és a természet örök együvé tartozása. Sajátos stílusához sajátos technikát is kidolgozott, az olajfesték és a pasztell kombinációját, az olajpasztellt.

A húszas években megrendezett kiállításait még mérsékelt érdeklődés fogadta, 1933-ban kiállított képeinek már nagyobb volt a sikerük, a háború utáni új Magyarországon pedig elismert festő lett. 1945-ben Állami Nagy Aranyéremmel, 1947-ben Szabadság Érdeméremmel tüntették ki, 1948-ban első Kossuth-díjasaink egyike volt.

Az ötvenes évek elejének kultúrpolitikája már nem értékelte Egry alkotásait. A visszavonult, egyre súlyosabb beteg művész 1951. június 19-én halt meg badacsonytomaji házában. 1971-ben a halálának 20. évfordulóján rendezett emlékkiállításon a hazai közönség újra felfedezhette a Balaton festőjét. A badacsonyi műteremvillában 1973-ban nyílt meg az Egry József emlékmúzeum.