A dokumentum szerint a testület továbbra is úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi 6 százalékos kamatszint huzamosabb ideig fennmarad, ez biztosíthatja, hogy a monetáris politika időhorizontján a 3 százalékos célra süllyedjen az infláció.

A tanács úgy látta, hogy a júniusi inflációs jelentésben felvázolt kockázati forgatókönyvek közül az európai adósságválsággal kapcsolatos kockázatok erősödtek, ugyanakkor a döntés napjáig megfigyelt folyamatok nem indokolnak monetáris politikai reakciót.

A bankrendszer helyzetével foglalkozva a testület megállapította, hogy a háztartások banki hitelezését változatlanul a leépülő devizaállomány, és a gyenge forint állománybővülés jellemezte júniusban. Az átlagos hitelköltség mutató májusban emelkedett a forint lakáscélú és a szabad felhasználású jelzáloghitelek esetén is.

A beérkező adatok lefelé mutató kockázatok megvalósulását vetítik előre a vállalati hitelezésben. A hitelezési fordulat így későbbre tolódhat 2011 végénél. A háztartási hitelezésben fordulópont csak 2012 második felében várható.

A makrogazdasági folyamatok kapcsán több tanácstag is utalt arra a kedvező folyamatra, hogy míg a válság első éveiben a csökkenő belső kereslet ellenére is magas volt az infláció, most már érvényesül a - laza munkaerő-piaci kondíciókkal is összefüggő - visszafogott belső kereslet árleszorító hatása.

Az egyik tanácstag szerint a historikusan alacsonyra mérséklődő inflációhoz jelentősen hozzájárult a kormány - elsősorban a hatósági áremelkedések visszafogásán keresztül megvalósuló - antiinflációs politikája is. Ezen tényezők eredményeképp az inflációs célkövetéses rendszer bevezetése óta most a legnagyobb annak az esélye, hogy az infláció a 3 százalékos célra csökkenjen és tartósan ott maradjon. Elhangzott, hogy tekintettel a júliusban és augusztusban szezonális okok miatt jellemzően alacsony árindexekre, a szeptemberi és októberi adatok lehetnek iránymutatóak az infláció várható alakulását illetően.

A tanácsülésen elhangzott, hogy megnőtt az európai adósságválság súlyosbodásának veszélye. A tanácstagok utaltak arra, hogy az adósságválság mélyülése több csatornán keresztül érintheti a makrogazdasági kilátásokat, és a különböző csatornák egymással ellentétes irányú monetáris politikai lépéseket tehetnek szükségessé.

Az egyik csatorna, hogy a kockázati felárak növekedésével tovább erősödhetnek a menedékdevizák, amelyek közül a svájci frank fokozatos erősödése az ebben a pénznemben eladósodott háztartások további mérlegalkalmazkodásához vezethet. Ezen folyamat végső soron hozzájárulhat a fogyasztás további mérséklődéséhez és ezen keresztül a dezinflációs folyamat felgyorsulásához, így önmagában előbbre hozhatja az első kamatcsökkentés időpontját.
Több tanácstag utalt arra, hogy az európai adósságválság esetleges további súlyosbodása nemlineáris folyamatokat indíthat el, amelyek tovább növelhetik a Magyarországgal szemben elvárt kockázati felárat, és gyengíthetik a forintárfolyamot.

Ezen hatások az előző csatornával ellentétben szükségessé tehetik a kamatszint emelését. Ezen csatorna kapcsán az egyik tanácstag elmondta, hogy Magyarország magas adósságállománya miatt továbbra is a régió sérülékenyebb országai közé tartozik, így az adósságválság esetleges további mélyülése esetén annak hatásai alól vélhetően nem tudná magát teljes mértékben kivonni.