Erről ír a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerdán nyilvánosságra hozott Nemzetközi pénzügyi stabilitási jelentés című kiadványában.

A szervezet szerint az immár ötödik éve tartó válság újabb szakaszába lépett. A jelzálogpiaci, a banki, illetve a szuverén adós válság után most politikai válság idejét éljük. Az euróövezeti államok ugyan tettek lépéseket a piaci feszültségek csökkentése érdekében, de a gazdasági kiigazítást végrehajtó államokon belüli, és a pénzügyi támogatást nyújtó államok közötti nézeteltérések eddig ellehetetlenítették, hogy tartós megoldás szülessen a válságra. Az Egyesült Államokban pedig komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatosan, hogy a politikai elit képes lesz-e megállapodni a szükséges közép távú költségvetési konszolidációról.

Az IMF hangsúlyozza, hogy a makropénzügyi stabilitás elérése melletti politikai konszenzus és a növekedés beindításához szükséges reformok melletti elkötelezettség hiányában a pénzpiacok egyre inkább kétségbe vonják a politikusok válságmegoldó képességeit. Az ilyen üzleti környezet növeli az államcsőd miatti aggodalmakat, és egyre világosabb, hogy koherens stratégiára van szükség a válság tovagyűrűző hatásainak tompítása érdekében - írja a szervezet.

A Valutaalap számításai szerint az euróövezeti adósságválság kitörése óta mintegy 200 milliárd euróval terhelte meg a bankokat az Európai Unióban, azaz ennyivel nőtt az államadósságnak való kitettségük. Az adósságválság hatásait fokozta az összetett, jelentős tőkeáttételű, a piaci szereplőket összekötő pénzügyi eszközök megjelenése; mintegy másfélszeresére nő ez az összeg, ha figyelembe vesszük a bankok közötti kitettséget - értékel a szervezet.

A válság megoldásához elengedhetetlen, hogy a megfelelő költségvetési lépések és a bankrendszer megerősítése, így a banki mérlegek feltőkésítése, illetve a megfelelő tőketartalékok kialakítása egyszerre történjenek - írja jelentésében a washingtoni székhelyű intézmény. Ezzel csökkenteni lehet az adósságválság és a bankszektor közötti kockázati kapcsolatot - teszik hozzá.

Az IMF jelentésében arra figyelmeztet, hogy az alacsony kamatszintek, jóllehet a jelenlegi gazdasági körülmények közepette elkerülhetetlenek, hosszabb távon veszélyekkel járhatnak a pénzügyi stabilitásra nézve. A pénzintézetek ugyanis a magasabb hozamokat keresve nagyobb tőkeáttétellel dolgoznak, továbbá átterelik forrásaikat az árnyékbankrendszerbe.