A hippokampusz nevű agyterület térfogatának csökkenése megmagyarázhatja, hogy miért vezetnek a gyerekkori problémák a későbbi életben sok esetben olyan pszichiátriai zavarokhoz, mint a depresszió, a drogfüggés vagy más mentális gondok - véli Martin Teicher, a Harvard Egyetem munkatársa.

Tanulmányukhoz a szakemberek mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel (MRI) vizsgálták 193 önkéntes agyát, akiknek az életkora 18 és 25 év között volt. Teszteket is oldattak meg velük, és kikérdezték őket előéletükről. Az adatok elemzésekor úgy találták, hogy a gyerekkorukban bántalmazott vagy elhanyagolt fiatal felnőttek hippokampuszában egyes területek térfogata kisebb volt akár hat százalékkal is, mint jobb sorsú társaiké.

Méretcsökkenést tapasztaltak a subiculum nevű agyi területen is, amely a hippokampuszból érkező jeleket továbbítja az agy más részeihez, így a dopaminrendszerhez is, amelyet agyi jutalmazó központban is szoktak nevezni. A subiculum méretcsökkenése figyelhető meg például drogfüggő és szkizofrén embereknél is.

Korábbi állatkísérletek, köztük főemlősökkel végzett tesztek azt mutatták, hogy a kortizol stresszhormon túlzott mennyisége a hippokampusz zsugorodásához vezethet a fejlődés bizonyos szakaszaiban. Embernél ez a 3-5 év közötti, valamint a 11-13 év közötti fejlődési szakaszban lehet érvényes, a stresszhormon magas szintje ugyanis leállíthatja a neuronok növekedését a hippokampuszban.

"Ezen a területen nagyon sok receptor van, ahová a kortizol kötődni tud, így befolyásolja a receptorokat tartalmazó neuronok fejlődését és kapcsolódásait" - magyarázta Teicher.
A tanulmányt részletesen az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legfrissebb számában ismertették.