A felfedezésről az Astronomy and Astrophysics, valamint a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratokban jelent meg tanulmány.

A nemzetközi kutatócsoport az amerikai Chandra röntgencsillagászati műhold felvételein először 2009 végén észlelte az ultrafényes röntgenforrást (ULX) a Tejútrendszertől 2,5 millió fényévnyire lévő Androméda-galaxisban. Ez az első ULX, amelyet az Androméda-galaxisban felfedeztek és a Földhöz a legközelebbi - olvasható a Space.comű űrkutatási hírportálon.

A továbbiakban a kutatók folyamatosan monitorozták az objektumot a Chandra, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) XMM-Newton röntgencsillagászati műholdja és az amerikai Swift gammacsillagászati űrteleszkóp segítségével. Néhány hónap elteltével azt észlelték, hogy az ULX fényessége hirtelen csökken, amit soha korábban nem regisztráltak egyetlen ultrafényes röntgenforrás esetében sem.

Ilyesfajta " magatartás" röntgensugarakat kibocsátó kettős rendszerekre jellemző, amikor egy átlagos csillag egy fekete lyuk körül kering, ilyen párosokra akadtak már a Tejútrendszerben is. A csillagászok az ULX által kibocsátott energia mérésével azonban kizárták, hogy egy közepes méretű fekete lyuk okozná a jelenséget.

A tudósok végül arra a következtetésre jutottak, hogy egy szupermasszív, a Nap tömegét 13-szor felülmúló csillag pusztulásakor keletkezett fekete lyukról van szó, amely óriási mennyiségű anyagot habzsol be hihetetlen gyorsasággal. Az a sebesség, amellyel bekebelezi a környezetében lévő "táplálékot", a gázokat és a port, felizzítja a körülötte lévő akkréciós (anyagbefogási) korongot.

"Az ULX-források még mindig eléggé egzotikus objektumoknak számítanak. Kutatásaink viszont arra világítanak rá, hogy közülük némely nem más, mint egy szupermasszív csillag felrobbanásakor keletkezett fekete lyuk, amilyenekből rengeteg van a világegyetemben. Az Androméda-galaxisban lévő ULX a fekete lyuk félelmetes étvágya miatt lángolt fel" - magyarázta a kutatásokat irányító Matt Middleton, a Durhami Egyetem tudósa.