A törvényt korábban a szenátus elutasította, visszaadta a képviselőháznak, és bírálta Václav Klaus államfő is.

A csütörtökre virradóra éles szóváltások után megtartott szavazás idejére az ellenzéki képviselők elhagyták az üléstermet. A 200 tagú testületben végül is 103 képviselő szavazott a törvényjavaslatról - 102 támogatta, egy ellene szavazott.

A kormány és az országban működő 17 egyház képviselői közötti megállapodás alapján az egyházak visszakapják a szocialista rendszer idején államosított egykori vagyonuk 56 százalékát. A fennmaradó részért az állam 59 milliárd koronát (655 milliárd forintot) fizet ki kárpótlásként 2030-ig. Az inflációt is figyelembe véve a végösszeg várhatóan 78,9 milliárd és 96,24 milliárd korona (875-1070 milliárd forint) között lesz - állítják a felek. 2030-tól viszont megszűnne az egyházak állami támogatása, ami évente mintegy másfél milliárd koronára (16,5 milliárd forintra) rúg.

A szakrális épületeket, templomokat, kolostorokat az egyházak mindjárt a rendszerváltás után, az 1990-es évek elején visszakapták. Az akkori restitúciós törvény az elkobzott egyházi vagyon helyzetének rendezését is előírta, de ennek a problémának a megoldása több mint két évtizede húzódott. Felmérések szerint ugyanis a cseh lakosság mintegy kétharmada ellenzi az egyházak kárpótlását.

Az egyházi kárpótlási törvény sorsa most az államfő kezében van. Klaus augusztusban közölte: csak akkor írja alá a törvényt, ha a kormányfő személyesen garantálja, hogy a tervezett egyházi kárpótlás legfeljebb 1948. február 25-ig - a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel napjáig - nyúlik vissza. Necas levélben biztosította az államfőt, hogy a törvény nem fog visszanyúlni ennél régebbi időpontra.

"Ez a törvény egy húszéves fájdalmas problémát orvosol, hosszú távon rendezi az állam és az egyházak viszonyát, gyakorlatilag is elválasztja az államot és az egyházakat, és végső soron megtakarítja az adófizetők pénzét is" - nyilatkozta a törvény elfogadása után a miniszterelnök.
Az ellenzék alapvetően a kárpótlásra kijelölt vagyon terjedelmét és az összeg nagyságát kifogásolja. Azt állítja, hogy az egyházak sokkal többet kapnak, mint amennyi a levéltári dokumentumok szerint járna nekik.