Sokan nem láttak benne egyebet a periódusos rendszernek a fémek csoportjához tartozó 79. eleménél, amely csak egy a többi nyersanyag közül. Ez a természetben előforduló kémiai elem azonban több szempontból is másként viselkedik, alapvetően különbözik a nyersanyagoktól – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A sárga nemesfémet speciális tulajdonságai emelik ki a többi nyersanyag közül, amelyek az arannyal ellentétben nem tökéletesen egyneműek, sőt gyakran minőségi osztályok szerint különböztetik meg őket. Az arany ehhez képest a világon mindenhol azonos kvalitásban kerül elő, mindenhol ugyanaz a kémiailag ellenálló, nem korrodálódó, majdhogynem elpusztíthatatlan fém. Ezen felül még tartós is, a minősége idővel nem romlik. Az ókorban több ezer éve bányászott arany semmiben sem különbözik a napjainkban kitermelt nemesfémtől.

Az arany más, mint a többi

A nyersanyagokat az ipari felhasználásuk jellemzően elfogyasztja, az alapanyagokból később már csak hulladék-újrahasznosítás révén nyerhető vissza valamennyi. Az arany ezzel szemben nem használódik el, hanem sokkal inkább felhalmozás a sorsa, illetve ha pénzként tekintünk rá, akkor ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az aranyat megspórolják. Ez az oka annak, hogy a Föld mélyéről valaha kitermelt arany – becslések szerint mostanra nagyjából 175.000 tonna – nagyrészt mind a mai napig a rendelkezésünkre áll. Ez a 4.000 tonnás éves kereslethez képest egy hatalmas túlkínálati potenciál, amilyenre semmilyen más nyersanyagnál nincs példa.

Persze ez a potenciál csak elméleti, a piacon nem jelenik meg egyszerre soha, de ahhoz éppen elegendő, hogy az aranyat az egyik leginkább likvid áruvá tegye. Az aranynál a kereslet és a kínálat ennek következtében mindig hamar egymásra is talál, csakúgy mint a legnépszerűbb devizapároknál.

Az arany tőzsdei kereskedését illetően megállapítható, hogy néhány kivételes időszaktól eltekintve a „contango” állapot a jellemző rá. Ez azt jelenti, hogy a nemesfém jövőbeni (határidős) árfolyama magasabb az azonnali szállítású aranyénál.

Ezt az árkülönbözetet az arany készletezésére fordított tőke finanszírozási költségeként is lehet értelmezni, ami ha így vesszük, nem más, mint az aranynak egyfajta kamata. A nyersanyagoknál viszont ennek épp az ellenkezője jellemző, ott a „backwardation” a normálállapot. A távolabbi határidőkre olcsóbbak az árak, mint az azonnali piacon, amelyen többnyire kínálati szűke uralkodik, hiszen messze nincs belőlük akkora elméleti potenciál, mint az aranynál, és ez felveri az árakat.

Az arany határidős árfolyamában a biztonságos raktározás költsége is megjelenik, amely – bár jelentős érték fér el igen kis helyen – mégis csak tétel. Bármely más nyersanyagból egy egész raktárcsarnokot kell megtölteni ahhoz, hogy a klasszikus 400 unciás (12,44 kg) aranytéglával (kb. 20 x 8 x 4,5 cm) azonos értéket kapjunk. Ez a kimagasló értéksűrűség is az egyik speciális jellemzője az aranynak.

Az arany tulajdonságainak egyediségére persze a legfőbb bizonyíték az, hogy a központi bankok is aranyból képeznek tartalékokat, nem pedig valamilyen más nyersanyagból.
Az aranyár a monetáris kereslet függvénye

Bár az arannyal a nyersanyagokhoz hasonlóan árupiaci termékként kereskednek, mégis elég nyilvánvaló, hogy az arany sokban különbözik tőlük, nem szokványos nyersanyag. Az arany kilóg a sorból, valami különleges, éspedig azért, mert „az arany pénz, és semmi más” („Gold is money, and nothing else”) – vélekedett 1913-ban egy kongresszusi meghallgatáson J. P. Morgan, a neves amerikai bankár.

Az értéke ezért nem a mindösszességében jelentéktelen mennyiségű ipari felhasználásból fakad, és még csak nem is az ékszerek iránti pusztán esztétikailag motivált keresletből. Az árát sokkal inkább az arany monetáris tulajdonságaiból eredeztethető befektetési célú kereslet határozza meg, még akkor is, amikor emberek látszólag valamilyen divatékszert vásárolnak.

Ez a fő oka az arany keresettségének, kizárólag ez indokolja az évezredek óta zajló bányászatát. Az emberek birtokolni akarják, kincsképző, értékőrző funkciót látnak benne, és ezért a világon mindenhol pénzként tekintenek rá. A gazdaságilag fejlett országok mélyülő válsága ismét a felszínre hozta az arany valós természetét a feledékeny nyugati társadalmakban. A pénzügyi bizonytalanságok, az államok eladósodottsága, a szuverén csődkockázatok lehetősége sokakat ráébresztett a modern pénzek valójában fedezetlen voltára.

Minden fiat-pénz a múzeumban végzi

A „fiat-pénz” kifejezés olyan pénzeszközt takar, amely nem rendelkezik az állami garanciavállaláson kívül egyéb fedezettel. Maga a kifejezés a latin „fiere” szóra vezethető vissza, amelynek jelentése „legyen/történjék”, és a régi latin nyelvű törvények első szava.

Ez a célzás a modern pénz rendeletileg meghatározott értékére utal, amely minden materiális kötöttségét elvesztve egyedül a kormányok ígéretére alapuló, a pénzt egyidejűleg fizetségként elfogadó emberek között kötött bizalmi egyezmény. Mint minden ígérvény, úgy a pénz mögötti is hosszú távon azonban egy gyenge bázis, hisz állandó eróziónak van kitéve. Példák sora bizonyítja, hogy minden fiat-pénz előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül a történelem szemétdombjára kerül.

A fiat-pénzek mögött nem áll olyan objektív mérce, amely azok értékét jelezné. A relatív értékelésük a devizapiacon történik, ahol az éppen aktuális jegybanki politikák eredményképpen hol feljebb, hol meg lejjebb jegyzik őket egymás ellenében. Eközben könnyen elsiklik a partvonalról szemlélődő a felett, hogy az összes deviza egyaránt veszít az értékéből. Az aranyhoz viszonyítva azonban egyértelműen látszik, ahogy csökken a vásárlóértékük.

A jegybankok álságos függetlensége

Mindeközben világszerte egyre több jegybank függetlenségére nehezedik politikai nyomás. A német Bundesbank elnöke éppen a napokban hívta fel erre a figyelmet. Hasonlóan fogalmazott Jörg Asmussen, az Európai Központi Bank kormányzótanácsának tagja, aki szerint aggodalomra ad okot, ha a jegybankokra nyomást gyakorolnak, hogy lazább monetáris politikával próbálják meg kezelni a gazdaság strukturális problémáit. A figyelmeztetések nem alaptalanok.

Miután a fiskális politika gazdaságélénkítési eszközei nem bizonyulnak hatékonynak, a jegybankok sokfelé együttműködnek a kormányzatokkal, alacsonyan tartják az alapkamatot, előszeretettel nyúlnak a mennyiségi könnyítés, más néven a pénznyomtatás eszközéhez, olcsó hitelezéssel és kötvényvásárlással igyekeznek pénzt pumpálni a gazdaságba, és ezzel is megkönnyítik a költekezést. Arról nem is beszélve, hogy a központi bankok élén többnyire politikailag elkötelezett személyek állnak.

A politika beépülése a monetáris irányításba aláássa a pénzügyi rendszer hitelét. A bankbetétekre kapott reálkamatok (kamat mínusz infláció) pedig nem fedezik már a rendszerkockázatot sem. Az arany ezzel szemben egy bankoktól, politikai befolyástól független vagyonelem, is mint ilyen ideális a vásárlóerő hosszútávú konzerválására.