A nyúl egy bájos, aranyos állatka, aki tojást tojik nekünk húsvétkor – érdekes, hogy a Húsvét-szigeteken egy sincs, márpedig akkor az nem is igazi húsvét… -, aranyos piros szemeivel tekint ránk, selymes szőrét kínálja simogatásra, bűbájosan ugrál, miközben lágyan himbálóznak a fején a cuki fülecskéi, helyes kis bogyókat hagy maga után a szőnyegen, megdugja az asszonykánk szőrös papucsát, ha nincs nőstény a közelben, ha van, akkor elszaporodik, mint egy járvány és dúvaddá válik, mint Ausztráliában, aminek eredményeként lelövöldözik és a szőrös bőréből papucsot, kesztyűt, sapkát, táskát, cipőt, kabátgallért, muffot, párnahuzatot meg efféléket készítenek, a húsát fokhagymával tűzdelve kisütik, pörköltöt, levest, pástétomot, mártást sütnek-főznek belőle a konyhamesterek, ami legalább olyan finom, mint a csokinyuszi, aminek a fejét húsvétkor harapja le rituális kereteket mellőzve a nyolc éves Mártonka a harmadikról, miközben a Micimackót nézi a tévében, ahol a Nyuszi a kedvence, de azt másként szereti, ahogy én is egészen másként rajongva imádom az én kis Nyuszikámat, aki nélkül semmit nem érne az életem, üresnek érezném, mint egy elhagyott nyúlüreget, a kedvéért répazabáló nyúllá változtam az addigi húsevő farkasból, aki voltam, de azért nem vonultam nyúlketrecbe, bár a szerelmem szívébe zártam magam, akinek minden nyúlsága ellenére szerencsére nincs nyúlszája, de selymes nyúltappancsa igen és egyáltalán nem gyáva, mint egy nyúl, ami szerencsés kontraszt, habár a Bugs Bunny, azaz a Tapsi Hapsi szintén nem gyáva alak, ellentétben Rogerrel, aki pácban szokott lenni, de neki nincsenek repülő propeller fülei, mint a Kockás Fülű nyúlnak, aki magyar találmány és repkedve kapja fel a nyúlcipőt, amire amúgy nincs szüksége a nyúlnak, mert anélkül is rettentő gyorsan fut vagy ugrik, netán elbújik, főleg bűvészek cilinderébe, de csak a fehér albínó fajta, ki tudja miért pont ők, amúgy érdekes a szóalkotásunk, mert a nyúl egyáltalán nem jól nyúl, ellentétben a felforrasztott arannyal, ami igen, és a nyulaknak saját horoszkópjuk is van, legalábbis a kínaiaknál, akik szerint a nyúl típusúak megbízható, kedves, diszkrét, figyelmes, nyugodt, udvarias, jóindulatú valakik, akiket mindenki szeret, mint Frank Sinatrát, Fidel Castrót, Orson Wellest, vagy Hans Dietrich Genschert, akik egytől egyig szimpatikus Nyúl-figurák, már akinek, hiszen egyesek közülük sokszor nyulásztak verbális vagy valódi puskával a kezükben nyúltársaikra, és el is kapták őket, hiába lapítottak és füleltek, mint nyúl a bokorban, ahonnan aztán kiugratták őket és a farkukból, lábukból kulcstartót csináltak, mert a nyúlláb ugyebár szerencsét hoz, ha eleget szorongatják a babonás hívek, akiknek fogalmuk sincs, milyen mély a nyúl ürege, nem úgy a Matrix tudorok, akik szintén nem tudják, pedig nem is kísérleti nyulak, legalábbis azt hiszik, mint azok a hülyék, akik a Mars expedíció egyik leszakadt ballondarabkáját vélték nyúlfülnek, és a „Keresd a nyulat!” utasítást, amit a Marsjárónak adtak ki komolyan vették, pedig ez kisnyúl ahhoz képest, amit nemrég fedeztek fel, miszerint a nyúl alkalmas a parlagfű fogyasztására, mi több, nem lesz tőle allergiás, de még az sem, aki ilyen nyulat simogat vagy eszik, ezért aztán ne lepődjünk meg, ha nemsoká a Nyulak szigetén hétvégi sétáinkon pórázon terelt nyúlcsordába akadunk, akik tematikusan, gyomnövényekre szakosodva tisztítják a szigetet, még ha az ilyen marhaságoktól a nyúltagyam is begörcsöl, ami igen nagy gond, mert akkor a kezelés miatt a zsebembe kell nyúlnom, aminek a gondolatára is elkopik a fogam, pedig ma még nem is rágtam káposztát, ezért aztán nem is gondolkodom ilyen marhaságokon, hanem veszek magamnak egy túlméretes, rózsaszín plüssnyuszit, beülök az injektoros, azaz nyuszib…ós Golfba és haza megyek csicsikálni, de amilyen idióta vagyok biztos belesek a netre lefekvés előtt és nem kizárt, hogy megint kapok egy üzeNetet, hogy „kövesd a fehér nyulat” és akkor megint kezdődik minden elölről, és a büdös életben nem tudom meg, milyen lenne egyszer tudatlanul meglocsolni, majd végigszeretkezni az éjszakát Trinityvel.
Neo