Trevor Dunn az egyik legsúlyosabb alakja a modern, műfaji határokat nem ismerő experimentális zenének. Totális free-től sújtó rock 'n' rollig, jazzrocktól matekmetálig, reggae-től artpopig, klezmertől thrashig és funkig ezerféle stílusban játszik a lehető leglazábban váltogatva és hágva át a kereteket és szokásokat. De hát mit is várhatunk attól az embertől, akinek főiskolás hobbizenekarát úgy hívták, hogy Mr. Bungle, amit még Mike Pattonnal és Trey Spruance-szel alakított?

A hamarosan ötvenéves, de mág mindig kölyökképű Dunn harmincéves pályafutsában ott sűrűsödik jóformán az egész modern amerikai kísérleti zene és jazz. Leginkább persze a Mr. Bungle-szerű, besorolhatatlan pop-metál-free produkciókban érzi magát, de vett fel közös lemezeket olyan gitároszsenikkel, mint Marc Ribot és Nels Cline vagy Mary Halvorson (ez utóbbi állandó triójának a Convulsantnak is tagja). Különösen John Zorn értékei nagyra elképesztően nyitott, korlátokat nem ismerő gondolkodásmódját és játékát - legalább húsz lemezt vett fel Dunnal. Dunn csodálatos duót alakított Erik Friedlander csellistával, de gyakran kirándul a könnyedebb területekre is. Állandó zenésztársa a Cibo Mattós Yuka Hondának, és nem átall jól öltözötten beállni Sean Lennon psych-pop kísérőzenekarába.

Egyszóval az egyik legsokoldalúbb, leginvenciózusabb bőgős-basszusgitáros érkezik az A38 Hajóra, hogy szólóestet tartson, illetve hogy együtt zenéljen régi barátjával, Pándi Balázzsal, akinek meghívására most Budapestre érkezik.