A Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London) és a WWF által kétévente kiadott értékelés szerint 2020-ra ez a csökkenés a gerinces fajok között elérheti a kétharmados arányt. A kutatás szerint a legnagyobb veszteségek a tavakban, folyókban és vizes területeken élő fajokat érik. Itt az csökkenés 81 százalékos.

A csökkenés fő okai közt leginkább az emberi tevékenységek szerepelnek: a fajok életterének csökkenése, vadkereskedelem, környezetszennyezés és a klímaváltozás; a vizes élőhelyeken az ivóvízfelhasználás, illetve a gátépítés.




Dr. Mike Barrett, a WWF tudományos vezetője kijelentette: „Az teljesen világos, hogy ha minden úgy folytatódik ahogy eddig, az további jelentős fajkihaláshoz vezet. Elértünk arra a pontra, mikor már nem lehet semmiféle kifogásunk arra nézve, hogy ugyanígy folytassuk az emberi tevékenységet.”

Egyes fajok különösen veszélyeztetettek, így például az afrikai elefánt, akiket az orvvadászat illetve a cápák, akiket a túlhalászat tizedel.

A kutatás szerint gerinces fajok évente 2 százaléka tűnik el, ami az évtized végére összesen 67 százalékos csökkenést jelentene a ’70-es szinthez képest – amennyiben nem teszünk semmit ellene.