Kimerítő és elnyúló tárgyalások után a héten megszületett a politikai megállapodás az EU Tanácsát képviselő bolgár elnökség és az Európai Parlament tárgyalópartnerei között az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatáról. A társjogalkotók az Európai Bizottság által javasolt referencia forgatókönyvhöz képest 32,5 százalékban határozták meg a 2030-as célkitűzést, az eredetileg javasolt szintet megemelve.

A jogalkotók elhagyták a célérték "kötelező" jellegét. A megcélzott kötelezettségvállalás értéke tehát erősen függ majd az energiahatékonysági irányelvben meghatározott éves energiamegtakarítási kötelezettségtől és az Energiaunió új, Governance irányelvében megfogalmazásra kerülő ellenőrzési mechanizmusoktól is.

Az Energiahatékonysági Irányelv egyik legerősebb pontja a 1,5 százalékos energiamegtakarítási kötelezettség. 2014-2020 között minden tagállamnak évről évre a végfelhasználók felé értékesített energiamennyiség 1,5 százalékát kell megtakarítania. Egyes számítások szerint uniós szinten az összes energiamegtakarítás fele köszönhető ennek az intézkedésnek.

A most megszületett megállapodásban egyrészt rögzítették tehát a megtakarítási kötelezettség 2020 utáni fenntartását, másrészt annyiban erősítettek is rajta, hogy korlátozták azon – most is élő - korrekciós lehetőségeket, melyekkel csökkenteni lehet a kötelezettség alapját képező bázisértéket. Megegyeztek abban is, hogy a célszintet 2023-ban felülvizsgálják, fenntartva annak a lehetőségét, hogy tovább emeljék a célértéket.

Becslések szerint a megállapodás 840 ezer további munkahelyet teremthet EU-szerte és egy biztos bázist jelent az energiahatékonysági fejlesztések és beruházások erősítésére.

Mint ismeretes, az Európai Bizottság még 2016 november végén nyújtotta be a „Tiszta Energiát minden Európainak!” című javaslatcsomagját, mely európai szinten kötelező, 30 százalékos energiahatékonysági célt tűzött ki. 2018 januárjában az Európai Parlament elfogadta az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatáról szóló jelentését és ezzel együtt a képviselők széles körű támogatása mellett egy kötelező 35 százalékos energiahatékonysági célkitűzést szavazott meg a 2020 utáni tízéves időszakra vonatkozóan.

Hol tartanak az EU tagállamai az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésében?
Minden évben a tagállamoknak számot kell adniuk az energiahatékonysági irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről. A beérkezett előrehaladási jelentések a 2014-2016 közötti megtakarításokat tükrözik. Az elkészült elemzés szerint európai szinten pozitív az egyenleg, de számos tagország - így hazánk is - lemaradásban van.




A kép forrása: Assessment of national progress reports and positions by Stefan Scheuer​

Holt tart Magyarország?

167,5 Petajoule halmozott végsőenergia-megtakarítást vállalt hazánk, ezzel kell majd elszámolnia 2020 végére. Az éves előrehaladási jelentés szerint 2014-2016 között összesen 12,25 Petajoule halmozott energiamegtakarítást ért el az ország, míg a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv alapján 16,37-nél kellene tartania. Ugyanígy, 2016-ban mindössze 2,99 Petajoule új megtakarítást eredményeztek a megtakarítási kötelezettség végrehajtását szolgáló szakpolitikai intézkedések, az előirányzott 6,29 PJ helyett.

Miért gond ez? Nem önmagában az jelenti a problémát, hogy egy adott évben nem teljesítette hazánk a megtakarítási kötelezettséget. Sokkal nagyobb gond, hogy a megtakarítások kumulatívak, azaz ha egy évben kevesebb megtakarítás kerül be a jelentésbe, a hiány az összes többi évben halmozottan jelentkezni fog.

„Az energia hatékony felhasználásának ösztönzésével csökken az egyes országok energiaintenzitása, növekszik az egységnyi energiával előállított gazdasági teljesítmény és nemzeti termék. Így az egyes nemzetgazdaságok ellenállóbbá válnak, csökken a hosszú távú energiaszükséglet kielégítésének befektetési igénye. Gazdasági elemzések már alátámasztották, hogy jóval olcsóbb az egyes nemzetgazdaságoknak energiahatékonysági programokba fektetve energiamegtakarítást elérni, mint új termelő kapacitások létrehozásával. A megújulók részaránya energiaforrások közötti emelésének szintén egyik legjobb és költséghatékony módszere, ha előbb az összfogyasztást csökkentjük, hiszen ezáltal a szükséges, elvárt megújuló részarány is könnyebben, alacsonyabb költséggel teljesíthető.” – mondta Szalai Gabriella, a MEHI munkatársa.