Kezdjük az alapokkal: hogyan működi ma Magyarországon egy bíró kiválasztása?

Erről 4-5 órás stand-upot tudnék előadni, és talán nem is lenne unalmas. Az alapvető probléma az, hogy a rendszerváltáson az egész függetlennek hazudott bírói kar lényegi változtatás nélkül átlovagolt. Magyarul az igazságszolgáltatásban minden maradt a régiben. Szinte visszaélésszerűen használják a szervezeti és egyéni függetlenség mibenlétét, ami ebben a társadalomban nem nehéz mutatvány.

Mi ezzel a probléma?

Korábban, ahogy ma is, a megyei bírósági elnökök, törvényszéki elnökök, és mindazok, akik a munkáltatói jogkört gyakorolják - kb. néhányszor tíz ember - egyszemélyben dönti el, kiből lehet bíró ma Magyarországon. Klasszikus hűbérrendszer alakult ki, családi-rokoni-baráti viszonyra építettük fel a teljes igazságszolgáltatásunkat.

Azaz?

Azaz, hogy világos legyen: a megyei elnök – mint tényleges egyszemélyi döntéshozó - a hűbérúr, aki a saját hozzátartozóit, illetve baráti közegét ülteti be az igazságszolgáltatás hozzá/alá tartozó szeletébe. Emiatt szó sincs független igazságszolgáltatásról. Kiválasztott bírók és azok rokonai dolgoznak a megfelelő pozíciókban, mindenki mindenkinek a rokona, barátja - nem egy esetben szeretője.

Miért jó ez?

Manapság két dologra törekszik egy bíró: egyrészt, hogy az idők végezetéig bíró maradhasson, hiszen politikailag elvileg független és a versenyszektor veszélyeit is elkerüli. Nincs négy évente tisztcsere, mégis az állami szféra biztonságos védőernyője alatt dolgozhat. Másrészt, hogy a gyereke, rokona is bekerüljön ezen védernyő alá, így biztosítva kölcsönösen egymás pozícióját.

Csak a bíróságokról beszélünk?

Nem csak. Ebbe beletartózik az ügyészség, a rendőrség , a NAV, a teljes közigazgatás, gyakorlatilag az egész állami szféra. És persze nem csak apuka vagy anyuka megyéjében, avagy a fővárosban és nem korlátozódik a kölcsönös szívességek rendszere egy-egy „ágazatra”. Hiszen ha én benyomom a te gyereked magamhoz, akkor te meg majd az enyémet veszed fel. Tiszta sor. És gondolom ismerős.

Ezzel a metódussal olyan jogász-klánok alakultak ki, melyek vidéki szinten áttörhetetlenek.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Volt egy ügyem, ahol felperes voltam. A tárgyalás szünetében az alperes ügyvédje az én ügyvédemnek megsúgta - de mondhatjuk: hencegett - hogy az ő felesége ott, a megyei bíróságon csoportvezető bíró... és nagyon szeretik a kollégák. Ezzel gyakorlatilag megüzente, „lehet csendben maradni, úgysem nyersz ellenem”. Ezek mindennapos dolgok és inkább csak felszíni példák, mint a probléma gyökerei.

Hát hogy megy?

Már egy adott ügy szereplőiből le lehet vezetni - a bonyolult hűbéri kapcsolatrendszer miatt - hogy végül is kinek „kell” nyernie. Nem ritkán már a rajtvonalon eldől egy-egy ügy kimenetele.

Olyasféle ez mint a magyar médiában egyre többször felbukkanó öncenzúra? Előre tudja az újságíró, hogy EZT ebben a lapban nem lehet megírni avagy nem így, hanem úgy „KELL” megírni, különben a szerkesztő kihúzza? Ha nem felel meg adott politikai hitvallásnak, nem jelenhet meg?

Igen. Nagyon hasonló. A jelenlegi rendszerben „tudni lehet” avagy „tudni illik” hogy mi is legyen a kimenetele egy ügynek. Ez közvetlenül kapcsolódik egy másik problémához – a hatályon kívül helyezett ügyek megítélése –, de ebben most nem szívesen mélyednék el, terjedelmi korlátok miatt.

Mit tesz ezek felszámolására az OBH (Országos Bírósági Hivatal)?

Semmit. Persze eleinte mindenki várta, sőt szomjazta, hogy legyen egy ilyen szervezet, változzon már tényelegesen valami. De sajnos ez is ugyanaz a csapat, mint ami előtte volt, esetleg a köntös más. Hiába volt jó az elképzelés, hiába előzte meg nagy várakozás az OBH-t vagy az elnökét, Handó Tündét, a végeredmény nem hozta meg a sikert, hacsak az autokrácia megvalósítását nem tekintjük annak.

Miért?

Mint egy csomó más helyzetben, itt is beugrott az emberi oldal. Nem az a felháborító, hogy Handó Tünde az aki, hanem az, hogy már megint miért volt szükség ebbe a székbe is valakinek a valakijét ültetni.

Ha van az országban egy pozíció, ahova csak egyetlen egy ember a megfelelő, ott valahol nagy baj van. Ez csak diktatúrákra jellemző - ahol az emberhez készítik a pozíciót.

Handó Tünde visszaél a hatalmával avagy bábú, akit a politikai felső vezetés rángat?

Szerintem a kiválasztásánál fontos volt, hogy annak az embernek legyen a valakije, akinek. Bizonyos szempontból ő önjáró. De a dolog rossz értelmében az. Pontosan tudja, mit kell csinálni. Nem szólnak le a piros telefonon, mert nem kell, tudja ő azt jól...

Sajnos ez az igazi baj az országban. A kontraszelekció.

Mielőtt bárki elkezd pro vagy kontra az igazságszolgáltatásról beszélni vagy elmélkedni az összefonódásokról, először fogjon egy üres lapot és vázolja fel magának, ki volt korábban itt vagy ott megyei elnök, és hánynak lett a fia-lánya is az. Még az a „szerencse”, hogy egy külsős el sem tudja képzelni az összefonódás terjedelmét, mélységét.

És persze ott van az OBH-val és a bírósági szervezetrendszerrel kapcsolatos egyik agyonhallgatott probléma, a kontraszelekció és a hűbériség melegágya; a mai napig semmiféle külön képesítés, képzettség nem szükségeltetik ahhoz, hogy valaki helyi, regionális vagy országos szinten bírósági igazgatási vezető legyen! Ennek fényében pedig ki lehet találni, milyen jellegűek lehetnek a megfelelőségi kritériumok.

De azért van elég alkalmas jelölt? Mert ha nincs, és éppen egy bíró lánya az alkalmas a posztra, akkor érthető, ha ő kapja...

Na várjunk! Alkalmas jelöltekből bőséggel akad, de a lapokat máshol osztják. Ez úgy működik, hogy az egyetemen már gyakorlatilag a harmadik évben lehet tudni , hogy ki megy (mehet) majd a bíróságra, ügyészségre dolgozni, számtalan bizonyítható történetem van erről.

A bíróvá váláskor a hatályos szabályozás ugyan megengedi hogy „külsős” pályázat érkezzen, de ez szinte sosem történik meg. Mindig minden előre le van osztva. Na de majd most, a különbíróságok esetén, azt gondolom lesz majd külsős nyakló nélkül, csakhogy megint átessünk a ló másik oldalára.

Mint az EU-s pályázatoknál?

Ugyanaz pepitában.

De ott van az OBT (Országos Bírói Tanács). Ők elméletben az ellenőrző szerv...

Az OBT valódi ellenőrző funkciójáról azért elég nehéz beszélni, mert az ő „főnökük” is Handó Tünde. Az OBT tagok – és családtagjaik, rokonaik, stb…. - szakmai előremenetele is Handó Tündén múlik, így pedig nehéz független ellenőrző testületről vagy bármiféle kontrollfunkcióról beszélni.

A hűbéri rendszer résztvevői nyilván érzékelik, hogy egy antidemokratikus rendszernek a részei...

Persze, ha akarják vagy merik. Többféle hozzáállás létezik ezzel kapcsolatban. Hiszem és remélem, hogy a többség – még – úgy gondolja, valóban független és tisztességesen próbál ellenállni az egyre inkább érezhető nyomásnak. Természetesen rengetegen megelégszenek azzal, hogy „elérték az íróasztalt” és bíznak abban, hogy a félreértelmezett függetlenség, a mundér becsülete, no meg az összezárás megvédi őket mindentől.

A renitenseket könnyű eltüntetni?

Ha valakit a rendszer - az igazgatási vezető - ki akar csinálni, akkor ezt fél év alatt simán elérheti. Erre számtalan eszköz létezik. És a célkeresztbe került ember úgy fog kikerülni a körből, hogy az a külső szemlélő számára észrevehetetlen és akkor még mindig aggódhat, hogy „utánanyúlnak”.