Folyamatos az egészségügy kiszipolyozása

 
Az „egészségügyi ellátórendszer reformja” címén zajló negatív folyamatokat kétségtelenül a szocialista kormány indította el még 2007-ben. A kórházi ágyszámok csökkentése, a 300 forintos vizitdíj bevezetése, illetve a hosszabb várólisták alkalmazása volt elsődleges célja. A 2008. évi világgazdasági válság hatására további megszorító intézkedéseket alkalmazott. 2009. végén az akkor még ellenzékben lévő FIDESZ egyik egészségpolitikusa „aktív eutanáziáról” beszélt, amikor 2009. december második felében csak sürgős műtéteket végeztek el, mert elfogyott az egészségügyi kiadásokra szánt pénz.

A 2010. évi kormányváltás előtt népszavazással sikerült eltöröltetni a 300 forintos vizitdíjat. Azóta viszont, drámai lett a helyzet, egyre nő a betegek kiszolgáltatottsága: egyre nő az ellátatlan betegek száma, nő a betegségeik miatti kiadásuk, egyre nagyobb számban kénytelenek igénybe venni a magánrendelések szolgáltatásait. Az állami egészségügyben dolgozó orvosok száma az elmúlt 10 évben felére csökkent, az utánpótlás hiánya pedig kétségbeejtő.

Az alapellátás területén jelentkeznek legelőször az orvoshiány miatti gondok. A járó-beteg szakrendelésekre való bejutásra több hónapot kell várni. Az ügyeleti rendszer országszerte akadozik. A sürgősségi ellátórendszerben tapasztalható anomáliák nemcsak az ellátásra szoruló betegeket viselik meg, hanem az orvosok és a nővérek is kimerültek. Óriási a rájuk nehezedő nyomás és felelősség. Az ellátással kapcsolatos problémák a nyári szabadságolások idején hatványozottan jelentkeznek. A betegirányítás csapdái miatt nem ritka, hogy a betegek több száz kilométert kénytelenek utazni egy-egy speciális diagnosztikai vizsgálatra, vagy azért, hogy felvételt nyerjenek egy-egy kórházi osztályra.

Az infrastrukturális beruházásokra fordítható összegek szerények. A műtők mindössze egyharmadában van klíma, az intenzív osztályokon az arány 40 százalékos, de a betegszobák csupán 2 százaléka rendelkezik klímabrendezéssel. A kórházi fertőzések számát eltitkolják a nyilvánosság elől. Európa éllovasai közé tartozunk a halálozási statisztikában, aminek köze lehet ahhoz is, hogy a betegek egy része az ellátatlanságba hal bele. A kormány az elmúlt 9 évben a gyógyszerek állami támogatásán is több százmilliárd forintot spórolt, miközben a betegek gyógyszerkiadásai fokozatosan nőttek. Jelenleg a gyógyszerhiányok - kb. 1500 gyógyszer hiányzik – is rontják a betegek gyógyulási esélyeit.

Az otthonápolás kérdése sem megoldott. Az ápolási díjak differenciálása diszkriminatív a gyermeket, vagy a felnőtt és idős családtagot ápolók esetében. A rokkantakat pedig úgy vezénylik munkára, hogy előtte nem részesülnek személyre szabott, komplex egészségügyi rehabilitációs ellátásban. Ilyen ellátás csak papíron létezik. Magyarán, félholtan is dolgoztatni szeretnék őket a döntéshozók.

Az idősotthoni férőhelyekre csak olyanok jelentkezhetnek be, akik legalább napi 4 órás egészségügyi és szociális gondozói felügyeletre szoruló személyek. Jelenleg a helyhiány miatt kb. 26 ezer idős személy várakozik arra, hogy bekerülhessen ilyen intézménybe. A mentális,- és fogyatékos betegek közül pedig kb. 4 ezren várakoznak arra, hogy az őket ellátó szociális intézmények lakói lehessenek.

A 2010. évi kormányváltás óta fokozatosan romlik a helyzet.