Dobrev Klára, Gyöngyösi Márton, Ara-Kovács Attila, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István – a magyar ellenzéki pártok európai képviselői, közösen válaszoltak a jelentős befolyású német hetilap, a Die Zeit online hasábjain arra az időről-időre felmerülő dilemmára, hogy szabad-e vagy nem szabad Orbánékkal keménykedni az európai porondon.
A teljes nyilatkozat:
Gondoljunk itt a Népszövetség kudarcára, Jaltára és annak a következményeire. Mindkét alkalommal demokratikus országok demokratikusan gondolkodó vezetőinek kellett megbirkóznia olyan erőszakos és ravasz diktátorokkal, mint Hitler és Sztálin. Wilson, Roosevelt és mások alapvetően abból indultak ki, hogy ellenfeleik hasonlóan gondolkodnak és hasonlóan reagálnak, mint ahogy ők maguk tennék.
Ebbe a tévedésbe esik Alan Posener is ezen újság hasábjain közzétett véleménycikkében („Jetzt bloß keinen Euroimperialismus gegenüber Polen und Ungarn”). Önmagában egy véleménycikket a helyén kell kezelni – egyéni véleményként –, azonban az írás egy olyan álláspontot foglal össze, ami ha elterjed, egy újabb súlyos hibát alapozhat meg beláthatatlan következményekkel Európára nézve.
Orbán személyében ismét egy erőszakos és ravasz zsarnokkal van dolgunk, aki politikai hatalmát és az EU pénzét saját családja és klientúrája meggazdagodására használja, miközben lebontja a demokráciát és lábbal tiporja az európai értékeket. Orbán hatalma megtartása érdekében bármire képes. Európának egyrészt be kell látnia, hogy Orbán személyében egy anti-demokratikusan gondolkodó politikusról van szó, amit ő maga is hirdet az illiberalizmus bajnokaként beállítva magát.
Továbbá az is fontos, hogy Orbán nem egyenlő a magyar emberekkel, és nem a magyarok érdekeit képviseli, hanem a sajátját.
Ne tévesszen meg senkit Orbán parlamenti többsége. A sajtószabadság lebontásával, az ellenzék ellehetetlenítésével és nem utolsó sorban a választási rendszer saját érdekei szerint történő változtatásával Magyarországon a szavazásra jogosultak egynegyedének szavazatával meg lehet szerezni a parlamenti helyek kétharmadát. Magyarországon a választások már se nem szabadok, se nem igazságosak.
A magyar emberek elsöprő többsége támogatja Magyarország EU-s tagságát, és nem áll Orbán mögött annak EU-ellenességében, ezért téved hatalmasat a véleménycikk írója. Ezt fogalmazták meg Orbán vétója kapcsán a magyar ellenzéki pártok elnökei közös közleményükben: „Mi, magyarok nem azért vetettünk véget az egypártrendszernek, és nem azért csatlakoztunk – államalapító Szent István király és nemzetünk nagyjai örökségéhez méltóan – az európai államok értékközösségéhez, hogy büszke, európai ország helyett egy korrupt, antidemokratikus rezsim ejtse foglyul Európát és Magyarországot, megfosztva a magyar és az európai polgárokat a nekik járó jogoktól és támogatásoktól…”
Orbán tíz éves uralkodása alatt világossá tette, hogy csak az erőből ért, és ő nem az a politikus, akit érvekkel meg lehet győzni. Végtelen demagógiájában az EU-t a Varsói Szerződéshez hasonlította, miközben keleti autokrata uralkodók trójai falovaként ágál Európában, és rendszeresen olyan diktátorok közelségét keresi, mint Alekszandr Lukasenko és Gurbanguly Berdimuhamedow. Mindennek ellenére a magyarok igenis azt várják az EU-tól, hogy szabjon végre gátat Orbán destruktivitásának. Ez Magyarország és Európa lételeme is.
Ha Európa vezetői ismét elkövetik azt a hibát, hogy egy intoleráns zsarnoknak engednek, teljesen hiteltelenné fognak válni az Európai választók szemében. Nem lehet, hogy több száz millió európai állampolgár érdekével ellentétesen Orbánt és társait finanszírozzák, vagy ha mégis, Európa ismét egy olyan hibát követ el, ami könnyedén az EU végét jelentheti.
