Noha az Egyesült Államok leköszönő elnöke minden bizonnyal a Fehér Házban maradhat január 20-ig, Joe Biden beiktatásáig, szembe kell néznie tettének következményeivel: azzal, hogy meg akarta dönteni az alkotmányos rendet, és ki akarta sajátítani magának a hatalmat, noha a november 3-i elnökválasztásból Binden került ki győztesen.
Az Egyesült Államok történetében először fordult elő, hogy egy elnök szembe forduljon hazájának törvényes rendjével, kísérletet tegyen a törvényhozás megszállására, és tekintélyuralommal próbálja felváltani a demokratikus rendet.
Trump ellen a hivatalos vád (impeachment): „lázadásra való felbújtás”. Bizonyítékul a Capitolium megostromlása előtt egy héttel mondott beszédét hozzák föl, melyben arra buzdította híveit, hogy meneteljenek a Capitoliumra, tanúsítsanak erőt és ne tartsák magukat semmiféle szabályhoz, hanem kövessenek „teljesen más szabályokat”.
„Az Egyesült Államok elnöke felkelésre és fegyveres lázadásra bujtogatott: Mennie kell, hiszen veszélyt jelent a nemzetre” – mondta Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke. Trump ellen republikánus párthívei közül tízen szavaztak a demokratákkal. Volt, aki Pelosinál is élesebben fogalmazott. Trump polgárháborúba akarta sodorni az országot – mondta Maxine Waters, Jim McGovern szerint pedig „államcsínykísérletre” buzdított.
Az alkotmány értelmében a szenátusnak felelősségre-vonási tárgyalást kell indítania a képviselőház vádemelése alapján. Ahhoz, hogy alkotmányos vádat emeljenek a leköszönő elnök ellen, kétharmados többségre van szükség. Ez csak úgy jöhet létre, ha a száz republikánus szenátor közül 17 a demokratákkal együtt szavaz a vádemelésre.
Noha az impeachment-eljárás kimenetele kérdéses, annyi bizonyos, hogy az USA leköszönő elnöke nehezen gyógyítható sebeket ejtett az amerikai társadalmon. Példátlanul elmélyítette a szakadékot gazdagság és szegénység között, hihetetlenül kiélezte a faji ellentéteket, gerjesztette a fehér felsőbbrendűséget hirdető fajvédő szélsőségeseket, akik közül sokan egészen a fizikai leszámolásig követték útmutatását.
Erőszak-politikájára jellemzően gyilkosságokra adott utasítást nemzetközi téren. Személyes érdemének minősítette a terrorizmus elleni harcban kitűnt Kászim Szulejmáni iráni tábornok 2020. január 3-án történt meggyilkolását, és tudtával követték el Mohszen Fáhrizáde iráni atomtudós meggyilkolását Teheránban november 27-én.
Azzal is súlyosan megkárosította hazájának nemzetközi kapcsolatait, hogy sorozatos provokációkat követett el Oroszország és Kína ellen, beavatkozott belügyeikbe, illetve szövetségeseik belügyeibe, partraszállási kísérletet hajtott végre Venezuela ellen. Egyoldalúan felmondott a béke és biztonság alapjául szolgáló nemzetközi szerződéseket, kilépett több ENSZ-szervezetből, és az „Amerika mindenekelőtt” filozófia jegyében revánsot akart venni egy olyan világon, amely nem kér többé az amerikai fennhatóságból.
