Josep Borrellel, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével folytatott megbeszélésén Ederer annak a véleményének adott hangot, hogy elhibázott az EU Oroszországgal szembeni politikája, nevezetesen a szankciópolitika, és Nyugat-Európának az oroszokkal folytatott egyenjogú és kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködéshez fűződik érdeke. Ezért sürgette, hogy az EU változtasson Oroszországgal szembeni stratégiáján a kooperativitás szellemében.
A történtekre reagálva Maria Zaharova, orosz külügyminisztériumi szóvivő a következőket mondta: „Álláspontunkat nem a pillanat szülte alkalmi nyilatkozatok szerint alakítjuk ki. Álláspontunk világos és – mellesleg – könnyű megérteni is. Az együttműködés hívei vagyunk az egyenjogúság és az egymás iránti kölcsönös tisztelet alapján. Készek önök ilyen együttműködésre? Ha igen, Isten hozta önöket! Mi mindig készen állunk rá, minden tekintetben. Legyen szó humanitárius kérdésekről, politikáról vagy védelemről. Ez a mi megmásíthatatlan elvünk. Messzi évekre, évtizedekre nyúlik vissza”.
A Békekör úgy tudja, orosz részről azért nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a megszellőztetett információnak az EU-stratégia felülvizsgálásáról, mert teli a padlás a szavakkal, és tettekre várnak. Maga Zaharova erről így nyilatkozott: „Lehet, hogy régen valamikor jelentőséget tulajdonítottunk a brüsszeli közleményeknek, ám azóta az EU patthelyzetbe került a világban. Erről tanúskodnak kapcsolatai különböző térségekkel és magával a világgal”.
Majd így folytatta: „Az EU-nak el kell döntenie, mire építi külpolitikáját. Ehhez mindenekelőtt helyre kell állítania belső egységét, hiszen tagállamai között megszűnt az egyetértés az óta, amióta válságát járvány is tetézi. Úgy fest, mint amikor amatőrök gyűlnek össze, hogy zenekart csináljanak. Hallani ugyan mindenféle hangot, csak éppen zenét nem. Kakofónia ez muzsika helyett. El kellene dönteniük végre, mit akarnak”.
