Az igen rövid, 3 hónapos álláskeresési járadékra minden, korábban legalább egy év munkaviszonnyal rendelkező munkanélküli jogosult. Az ellátás minimális összege a korábbi bruttó bér 60%-a, de nem több mint a minimálbér, tehát 2020-ban legfeljebb 161 ezer Ft-ot kaphattak támogatásként az álláskeresők havonta, összesen pedig maximum 483 ezer Ft-ot. Ezt követően a megélhetés töredékét sem fedező, 23 ezer Ft-os szociális támogatás illeti meg azokat, akik nem találtak állást, ennek összege 2010 óta nem változott.
Álláskeresési járadékhoz 2020 végén 78 ezer, szociális ellátáshoz pedig 72 ezer álláskereső jutott, miközben 141 ezer munkanélküli semmilyen támogatást nem kapott. Másik lehetőség támogatás szerzésére a közfoglalkoztatásban való „ideiglenes” elhelyezkedés, a minimálbér közel feléért, ami 2020-ban havi bruttó 82 ezer Ft-ot jelentett.
A befizetett 1,5%-os munkaerő-piaci járulékból 2012 és 2020 között 600 milliárd Ft került munkanélküli ellátásra, így 2021-re az államháztartásnak 1,1 ezer milliárd Ft-os többlete származott a munkanélküliek ellátására befizetett járulékokból. Ez azt jelenti, hogy 2020-ban a többletből az összes akkori álláskereső teljes éves ellátását lehetett volna finanszírozni az addigi szabályok mellett, és még mindig több évre elegendő támogatási összeg maradt volna az államkasszában.
Ha az álláskeresők foglalkoztatásba való visszakerülését segítő közmunka programot is a munkaerő-piaci járulékokból fizetendőnek tekintjük, akkor a közmunkások bérének kifizetése mellett (az uniós programokkal is számolva) is 70 milliárd Ft-os többlete maradt az államnak 2020-ra. Ez a három hónapos helyett akár egy vészhelyzeti 5 hónapos támogatási időszakot is lehetővé tett volna az újonnan munkanélküli ellátásban részesülőknek. Ehelyett ez a 70 milliárdos többlet 2021-re 124 milliárdra duzzadt.
A kormányzat tehát nem csak szűkmarkú a munkanélküli támogatásokkal, de a közmunka program keretein belül, ami a hosszabb ideig munkanélkülivé vált személyeknek biztosítana foglalkoztatást, csupán a minimálbér feléért nyújt „megélhetést”.
A közmunka program nem képes hosszútávú megoldást nyújtani a foglalkoztatásból kiesettek nagy többsége számára, a legtöbben „beleragadnak” a programba. Ezzel a hazai munkanélküliség valódi mértékét inkább csak elrejti és a foglalkoztatásból kiszorult személyeket pedig a társadalmi periférián tartja. Nagyobb szükség volna egy átfogóbb szociális támogatási rendszerre, ami a jelenlegi három hónapos támogatási időn túl is kellő támogatást nyújt az álláskeresőknek a foglalkoztatásba való visszatérésig.
