A Jobbik közleménye:
"Orbán – persze csak a sajátjai előtt – viszonylag kendőzetlenül beszélt arról, hogy „még mindig vannak” szegények, „nincs mindenkinek” jó lakása „nem mindenkinek” elég még a fizetése és a nyugdíja. Elég óvatos, de leginkább körmönfont megfogalmazások ezek. Ugyanis tömegek tapasztalják meg nap mint nap az orbáni valóságot.
Hogy dicsekvésnek vagy elrettentésnek szánta, hogy a Fidesz három évtizedes ténykedése „csak bemelegítés volt”, az nem világos, de nagyjából előrevetíti azt a jövőképet amit Orbán szán a magyar embereknek.
Bár gyorsan hozzátette: „eszük ágában sincs” kilépni az Európai Unióból, a kilépés szellemét már rég kiengedte a palackból a keleti diktatúrák kijáróembere.
Amikor arról beszél, hogy „meg kell védeni a határokat a migránsbetörésektől, Európa, és benne Magyarország, ostrom alatt áll” – manapság óhatalanul a lengyel határőrök emberfeletti munkája juthat mindenki eszébe, és a nyomorult embereket aljas módon rászedő és Európára szabadító belarusz diktátor. Az, akivel utoljára épp Orbán kezelt le, széles körű diplomáciai megrökönyödést keltve. Arról a diktatúráról van szó, amelyik csalással van hatalmon, vérbe fojtotta a tiltakozásokat, Európát terrorizálja és – ha lehet hinni Lukasenkának – Magyarország a legközelebbi uniós partnere, amely „mindenki másnál jobban megérti” a fehérorosz rezsimet.
Az orbáni diplomácia érdekelvű aljassága ott látható a belarusz-lengyel határon, a 30 éves „bemelegítése” pedig itthon a mindennapokban, a boltok áraiban, a túlterhelt egészségügyben, a tovaszállt otthonteremtési álmokban, a független sajtó ellehetetlenítésében és a rendszerszintű fosztogatásban.
Ebből Magyarország nemhogy újabb 30 évet nem kér, de 30 hetet sem. 2022-ben Magyarország pedig megmutatja, hogy ennél többet akar, így a néppárti Jobbik részvételével egy nemzeti egységkormányt választ, és kijelöli Orbán helyét a következő három évtizedre."
