A Mais quelle Comédie! (De micsoda komédia!) című előadás ötlete az igazgató Éric Ruftől származik, aki a koronavírus-járvány miatti lezárások alatt arra kérte a társulat két tagját, Serge Bagdassarian és Marina Hands színészeket, hogy találjanak ki egy olyan zenés és jókedvű előadást, amely bármikor színre vihető, ha a járványügyi korlátozások miatt le kell mondani valamelyik előadást.
A két színész egy olyan humorral és érzelmekkel teli zenés darabot alkotott meg 15 társával, amely mindenekelőtt a társulati lét és a Moliere által alapított legrégebbi francia társulat előtt tiszteleg.
A színpadkép egy New York-i Broadway-musicalelőadásra emlékeztet: a zenekar a színpad háttérében egy magas emelvényen foglal helyett, a zenészek alatt egy hatalmas forgó lépcső, amely előtt a látványos nyitószámban, Christian Lacroix által tervezett jelmezekben ad elő egy közös számot Cole Porter Anything Goes című dalára a teljes társulat.
A legnevesebb francia prózai színészek - mint egy revü tánckarának tagjai - tőlük korábban soha nem látott módon énekelnek, táncolnak, majd amikor a közönség hatalmas tapssal jutalmazza őket, Serge Bagdassarian szól a nézőkhöz: "Ez a finálé volt, az előadás legjobb része. Azért ezzel kezdtük, mert mostanában minden kiszámíthatatlan, és nem biztos, hogy be tudjuk fejezni az előadást".
A musical és a kabaré elemeit vegyítő csaknem kétórás produkciót végig humoros kiszólások és kabaréjelentek kísérik, a szólószámokban a színészek pedig kulisszatitkokat is megosztanak a nézőkkel a társulati lét öröméről és nehézségeiről, valamit a magánélet és a szakmai elfoglaltságaik összeegyeztetésének bonyodalmairól.
A társulat vezető színésznője, Elsa Lepoivre egy burleszkjelenetben mutatja be, hogy mit is jelent egy nap alatt három teljesen különböző prózai előadásban egymás után játszani, mielőtt elénekli a Pomádé című musical egyik betétdalát az esténként egyedül hazatérő szerelmes nő magányáról. Yoann Gasiorowski arról a meghallgatásról mesél, majd táncol, amelyen az almát majszoló igazgató felvette a Comédie Francaise tagjai közé. Nicolas Lormeau pedig a Mary Poppins egyik című musical betétdalával érzékelteti a színészek szorongását amiatt, hogy bármikor elronthatják a szövegüket.
Híres amerikai zenés darabok (Kabaré, Funny Girl) mellett francia sanzonok, France Gall, Dalida, Barbara és Jacques Brel számai is felcsendülnek az előadásban, de a legnagyobb sikert a Chicago című musicalnak az a száma aratja, amelyben hat neves színésznő (Marina Hands, Florence Viala, Elsa Lepoivre, Julie Sicard, Jennifer Decker, Sylvia Bergé) a színháztörténet legismertebb női gyilkosait eleveníti fel.
