Igaz, ez utóbbi adat nem tényeken (pl. ár felírás, kérdőív stb.), hanem érzékelésen alapszik (melyeket erősen torzíthatnak a közelmúlt eseményei). Azonban van alapja az érzetnek. Ez részben statisztikai okokra, részben azonban a megfigyelési módszertanra vezethető vissza.
A KSH a két évvel korábbi súlyoknak megfelelően súlyozza össze a megfigyelt árakat, ami torzítást visz az eredménybe (különösen, ha egyes nagy volumenű termékek ára gyorsan változik, pl. üzemanyag), illetve a kiválasztott reprezentánsok (944 áru és szolgáltatás) és a ténylegesen vásárolt termékek köre eltér. További eltérést okozhat, hogy az ár felíró munkatársak a sokféle, közel azonos termék körül melyik árát jegyzik fel. Ráadásul a felírás is a boltok egy viszonylag szűk körére terjed ki (reprezentánsonként 130 árat írnak fel).
Az elmúlt négy évben a hivatalos és a felmérésből származó érzékelt infláció különbsége havi átlagban meghaladta a 11%-pontot, ráadásul az olló folyamatos nyílik. Mindez azzal együtt igaz, hogy mindkét mutató 2021 közepétől kezdve erőteljes emelkedést mutatott.
További emelkedés
A GKI az Európai Bizottság számára végzett reprezentatív felmérésében havi rendszerességgel felméri a lakosság körében a következő 12 hónapra várt fogyasztói áremelkedést is. 2022 márciusában 23%-ot várt a lakosság a következő egy évre, mely kis mértékben meghaladja az előző 12 hónapra érzékelt pénzromlási ütemet. Ez utóbbi pesszimizmus az orosz-ukrán háború hatásainak a következménye, mivel az ezt megelőző egy évben szinte minden hónapban alacsonyabb volt a következő évre várt infláció mértéke (átlagosan 1,5 százalékponttal), mint az előző évben érzékelt.
Mindennek fontos tovagyűrűző hatása is van. Ha az emberek a hivatalosnál jóval magasabb áremelkedést érzékelnek, akkor arra reagálni próbálnak: nagyobb fizetést/nyugdíjat/ szociális juttatást akarnak, hogy a vásárlóerejük ne csökkenjen, illetve nagyobb hozamot várnak el a befektetéseikért.
Az előbbi esetben az infláció követő, azt kissé meghaladó kereset emelkedést (14% 2022-ben) is kevésnek érzik (miközben a statisztikai jelentős reálbér növekedést jelez), az előbbi pedig kihatással lehet a bankbetéti és az állampapír piacra is (az adott hozamok mellett csökken/stagnál a befektetési volumen).
Ráadásul, ha a mért árindex és a valós árindex erősen eltér egymástól, akkor minden reál mutató sokkal jobbnak látszik (reálnyugdíj, reálfogyasztás, reálkereset, végső soron a reál GDP is), mint amilyen a valóságban. Talán ez is közrejátszik abban, hogy bár hivatalosan a magyar gazdasági növekedés és a lakosság jövedelem emelkedése az inflációt kiszűrve látványos volt az elmúlt években, mégis a magyar az egyik legboldogtalanabb nemzet az Európai Unióban.
