Egy új veszélyhelyzeti kormányrendelet ugyanis lehetővé teszi, hogy szerződéskötéssel megússzák a szankciót akár a legszennyezőbb cégek is. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy mindez összefüggésben van az akkumulátor-iparággal kapcsolatos botrányokkal, ugyanakkor még aggasztóbb, hogy a jogszabály beleillik a környezetvédelmi intézményrendszer szisztematikus gyengítését célzó intézkedések sorába. A WWF Magyarország nem ért egyet az új jogszabállyal, határozottan kéri annak azonnali visszavonását, és tárgyalásokat szeretne a környezetvédelmi intézményrendszer megerősítéséről.
A WWF Magyarország állásfoglalása
A WWF Magyarország tiltakozik a környezetvédelmi intézményrendszer egyre kockázatosabb gyengítése ellen. A környezetvédelmi intézmények és alkalmazotti státuszok leépítése, a közigazgatásban tapasztalható egyre növekvő szakemberhiány, a környezetügyi irányítás feldarabolása egy olyan tendenciává vált, ami az elmúlt két évben markánsan kirajzolódik. Határozott álláspontunk, hogy az új iparosítási törekvések kizárólag úgy elfogadhatóak, ha e mellé egy ütőképes, a magyar állampolgárok érdekeit figyelembe vevő és a jogszabályokat szigorúan betartató, megelőző szemléletű megújult közigazgatás is születik. A környezetvédelem alapelvei – mint “a szennyező fizet” elv, a megelőzés, illetve az elővigyázatosság elve – számos esetben nem érvényesülnek megfelelően hazánkban, és a magyar emberek fizetik meg a profitorientált vállalatok környezeti költségeit, olykor egészségükkel, életéveikkel fizetve.
Az egészséges környezethez való jog nem rendelhető alá gazdasági érdekeknek. Magyarország fejlődése, hazánk jövője csakis az egészséges és biztonságos környezet megőrzése, a természeti erőforrások fenntartható használata mellett képzelhető el. Mindezek miatt a WWF Magyarország nyomatékosan kéri a kormányt, hogy vonja vissza a környezetvédelmi intézményrendszert veszélyeztető jogszabályokat, és kezdődjön végre párbeszéd az érintettekkel arról, hogyan erősíthető meg hazánk környezetének intézményes védelme. Hiszen a háború okozta külső fenyegetések mellett sem szabad megfeledkezni a belföldi veszélyről, amit otthonunk környezetének pusztulása jelent.
Egészséges környezetünk és biztonságunk a tét
Az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra hivatkozva több, a környezetvédelmi intézményrendszerünket gyengítő kormányrendelet született már – gondoljunk csak a védett természeti területen tarvágást lehetővé tevő tűzifarendeletre, vagy a Natura 2000 területek védelmét és ökológiai folyosók megőrzését felülíró kormányrendeletre –, olyanra azonban, ami a külső fenyegetésre hivatkozva belföldön akár közvetlen környezetbiztonsági kockázatot is jelenthet, eddig nem volt precedens. A környezetvédelmi hatósági szerződésről szóló 432/2023. (IX. 21.) Korm. rendelet azonban olyan kockázatokat rejt magában, amiket vélhetően maguk a jogalkotók sem gondoltak át.
„A nyúlfarknyi kormányrendelet csupán két dolgot rögzít: egyrészt kijelenti, hogy a környezetvédelmi hatóság a jogsértést elkövető ügyféllel szembeni szankciót kiválthatja a jogsértés helyrehozatalát célzó szerződéssel, másrészt felsorolja azokat a szankciókat – például bírság kiszabása, tevékenységtől való eltiltás –, amiket a hatóság nem alkalmazhat a jogsértéssel kapcsolatos szerződés teljesítéséig. Mindez azt jelenti, hogy lesznek olyan – ismeretlen szempontok alapján kiválasztott – ügyfelek, akik akár súlyosan környezetkárosító tevékenységük ellenére sem kapnak semmilyen büntetést, miközben a kormányrendelet aránytalan munkát és felelősséget ró az egyébként is súlyosan kapacitáshiányos hatóságokra. Így a hatóságoknak kellene részletesen megszabniuk a környezetkárosítás helyreállításának mikéntjét, és ezzel számos új felelősség hárul rájuk, miközben a jogsértés elkövetője mentesül a szankciók és bizonyos felelősségek alól” – magyarázta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.
„Ez nemcsak igazságtalan és egyenlőtlen helyzeteket teremt, hanem veszélyes is, hiszen a hatóságok csak a rendelkezésükre bocsátott információkra hagyatkozhatnak, viszont a szerződés tartalmáért már az ő vállukat nyomja majd a felelősség. A környezetkárosító moshatja kezeit, vagy akár azt is megteheti, hogy felszámolja a cégét, és utána már szinte lehetetlen lesz megtalálni a felelőst, akin számon kérhető a környezeti károk helyreállítása vagy akár a károsultak kártalanítása” – tette hozzá a szakértő.
A hatósági szerződés nem használható korlátlanul
A szeptember 22-től hatályos kormányrendelet a már megvalósult jogsértésekre is alkalmazható. Például a korábban hat alkalommal, összesen 100 millió forint körüli bírsággal sújtott bátonyterenyei akkumulátorhulladék-feldolgozó üzem esetében a hatóság annyi problémát talált, hogy felfüggesztette annak tevékenységét. Az új rendelet értelmében azonban a hatóság köthet olyan szerződést a céggel, amiben annak elég vállalnia, hogy bizonyos időn belül felhagy a jogsértő magatartással, így a szerződésben megállapított határidőn belül a cégnek már nem kell vezekelnie az emberi egészségre is súlyosan veszélyes szennyezések és baleseteket miatt, sőt az újabb jogsértés esetén újabb szerződésekkel válthatók ki a bírságok. (Hangsúlyozni kell, hogy jelen pillanatban ez csak egy elképzelt példa, de sajnos megkerülhetetlen ilyen módon bemutatni a problémát, mivel a kormányrendelet még nagyon friss, nem ismerjük az alkalmazási körét, csak azt, hogy mi mindenre ad lehetőséget.)
“A hatósági szerződés egy létező eszköz, és speciális esetekben jól használható megoldás. Ha a közigazgatás szolgáltató jellegének erősítése a cél, vagy egy olyan környezeti probléma megoldása, amely az érintettek önhibáján kívül alakult ki, és minden szereplő a megoldásra törekszik, akkor a hatósági szerződés segít tisztázni a szükséges lépéseket, a felelősséget és az ütemezést. De a most megjelent jogszabály jelen formájában tágra nyitja az ajtót azelőtt, hogy az emberi egészséget és biztonságot kockáztató, a szennyező hibájából bekövetkező súlyos környezetkárosításoknál is megúszható legyen a büntetés, és fellazítja a közigazgatási szankcióknak azt a funkcióját, hogy a jogsértő és környezetromboló magatartástól visszatartson és elrettentsen. A jogszabály jelenlegi szövege semmilyen környezetvédelmi garanciát nem tartalmaz, így lényegében bármilyen súlyú szabályszegés esetében megúszható a felelősségre vonás” – részletezte a szakértő.
“Egyébként is súlyos probléma az egész világon az a gyakorlat, hogy a cégek lényegében beárazzák a bírságok költségeit, és amennyiben az alacsonyabb, mint a várható profit, nem tesznek megfelelő intézkedéseket a jogszerű működésük érdekében. Emiatt a WWF Magyarország többször megfogalmazta már, hogy súlyos környezetvédelmi szabályszegések esetén a tevékenység felfüggesztése, esetlegesen megtiltása az egyetlen érdemi visszatartó erejű szankció, hisz az egyértelműen profitarányos veszteséget okoz. A veszélyhelyzeti kormányrendelet azért is elfogadhatatlan, mivel a szerződéskötéssel egyidejűleg kizárja ezek alkalmazásának lehetőségét” – mondta Dedák Dalma.
Sajnos nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a kormányrendelet összefüggésben van az akkumulátor-iparággal kapcsolatban felmerülő botrányokkal, de fontos kiemelni, hogy nem tudhatjuk előre, hogy milyen esetekben alkalmazzák a büntetés helyetti szerződéskötés lehetőségét.
