A hétköznapokban többféle típusú táblával találkozhatunk. Az utcán sétálva akár üzletek, kávéházak vagy rendezvényközpontok előtt járva.
A Nyomdatermékek.hu oldalán megállítótáblák széles választéka várja a tájékozódni és vásárolni vágyókat. A minőségi anyagokból készült termékek között nézzen körül Ön is, minden kétséget kizáróan megtalálja azt a táblát, amely Önre vár.
Milyen is egy megállítótábla?
Léteznek egy- és kétoldalas, szögletes vagy lekerekített sarkú táblák, és persze kül- és beltérre valók egyaránt. Fa, alumínium- vagy fémkerettel rendelkeznek. Az alumínium keret könnyen a képek cseréjéhez könnyen kipattintható, majd a nyomatra tükröződésmentes védőfólia kerül. Ez a megoldás valóban költséghatékony eszköze a járókelők tájékoztatásának.
A promóciós jellegű grafikákat általában papírra készítik, hosszútávú alkalmazásnál pedig választhatunk az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló nyomathordozókat is.
A táblák használata egyszerű, kifejezetten gyorsan felállíthatóak. A lábakat csak szét kell nyitni, arra kell figyelni, hogy a rögzítőlapok középen vízszintes helyzetbe kerüljenek. A robusztus, kifejezetten kültérre szánt változatoknál a táblát két csavar segítségével kell a talphoz rögzíteni. A nehezített fémlábas mellett választható vízzel és homokkal feltölthető változat is, mely üres állapotában kisebb tömege révén könnyebben szállítható.
Retro hangulat – fatáblák
Ezek a barna vagy fekete színű fakerettel rendelkező megállítótáblák – krétával írható felületükkel – igazi retro hangulatot idéznek. Legfőképpen éttermek, kávézók, szállodák, cukrászdák választják, de a vendéglátás mellett rendezvényeken, kiállításokon is előszeretettel alkalmazzák ezt a ezt a meghitt hangulatot, a kézművesség igényességét sugárzó terméket.
A Chalk & Magnet modell 40 mm széles fakerete fekete fémtáblálkat tart. Ennek különlegessége, hogy nem csak krétával írhatunk rá, de a rajzolás mellett mágnessel is rögzíthetünk rá képeket. Felállítása egyszerű, a lábakat kell csak széthúzni.
A termékcsoport kisebb méretű tájékoztatásra, ügyfélirányításra szolgáló változata a várakoztató tábla
Éttermek, múzeumok, bankok, autószalonok kedvelt modellje. A felhasználók legtöbbször maguk készítik, és cserélik a nyomatokat a keretben. Kis helyet foglal, egyszerű a felállítása, a keret állása és dőlésszöge pedig tetszés szerint variálható. A talp alján csúszásgátló szivacsok is vannak.
Jó választás a megállítótábla?
Akármilyen kereskedelmi egységünk van, vagy ha rendezvényekkel foglalkozunk, esetleg kiállítók vagyunk, üzleti célunk elérésében a megállítótábla hasznos támogatónk lesz. Pénztárcabarát megoldás a járókelők csalogatására. Használata egyszerű, alkalmazzuk bátran!
A Nyomdatermékek.hu weboldalán lévő termékkínálat böngészésével Ön is megtalálja az igényeinek legmegfelelőbb megállítótáblát. Amennyiben elakadna a választásban, a nyomda munkatársai készséggel állnak az Ön rendelkezésére, minden kérdésre válaszolnak, útmutatást adnak. Keresse őket elérhetőségeiken!
Zalában írták meg, "apuka" halàla után 3 és fél évvel:
Google tags:
idősebb "Belső Jenő"
Csömödér -> Lovászi -> Zalaegerszeg -> Tatabánya
Idősebb Belső Jenő 1956 őszén, abban az október végi, november elejei néhány napban beállt forradalmàr szerepbe. Elmondása alapján, megegyeztek a Hóbor nevű ávós nyomozóval, hogy egymást majd úgymond bevédik. Márhogy, ha a forradalom győz, akkor B.J. védi meg a komcsi nyomozó tisztet majd, ha meg bukta lesz, akkor a Hóbor elvti B.J.-t.
Ezt még idős fejjel, 2006 tàjàn is büszkén elregélte a Lovásziban élő, azonos nevű, legidősebb fiának.
Volt ugyan fegyvere azon napokban, de el nem kellett sütnie soha. Ahogy a többi olajüzemi dolgozóból lett néhány nemzetőr, ő sem harcolt, mert itt nem volt semmi harc.
Aztán nem igazán védte meg senki november 4. után a verésektől. Más, komolyabb büntetést megúszott viszont. Elmondása alapján, a zalai magasrangú rokonai miatt nem lett neki baja. Varga Gyula megyei első titkár neje Belső Erzsébet volt, tán csömödéri származással szintén. De még a pákai származású Németh Károlyt, országos pártvezért is emlegette ezzel kapcsolatban.
Azzal sem törődött, hogy ezeket elmondva kompromittálja a "forradalmár" személye hitelességét. (Úgy ment bele az eseményekbe az elején, mint a kétesélyes totóba! Hisz' el is mondta, többször így ezt.)
Aztán 1962 után elhagyta Lovászit, elvàlt, a kis családjàt is itt hagyta.
Zalaegerszegen élt, egy Rózsa nevű ápolónővel.
Később Tatabányára került és még a Rózsa nevű volt szeretője lakását is ügyes trükkel megszerezte magának. (Ott mondták el, 1966 tàján ezt is, az első feleségének.)
Később egy maszek zöldséges asszonysággal állt össze, a nála idősebb Erzsike nénivel. Na, az a matróna végül kirúgta, mehetett haza, a Réti u. 56. tömbházba. (Ui.: De valami Kulich Gyula téri címe is volt előtte?)
Onnantól lett újra egy másik eü. dolgozó hölgy a "szíve választottja". Be is nősült, egy volt pufajkás, akkor màr munkásőr, zenészroma elvàlt lányát nőül véve. Onnan összejártak a városba települt szovjet "mérnökökkel" (akiket az uránium miatt helyezett oda a "nagy testvér"). Volt is minden "szovjet" csere-bere, szamovàrtól a háztartási gépekig... De, vagy 40 éven át használt autókkal is seftelt, ügyesen. Panaszkodott, hogy abból fizette ő az összes rezsit, mert a hàzasságuk anyagi része el volt különítve, a neje àltal. Ő mondta ezeket!
Leszázalékolása után a Komárom megyei IBUSZ "futára" munkába állt be és egy "háromperkettes" ügynök, valaki Tál(?) nevű igazgató főnökkel is autózott a valutával(?). Meg "csajoztak", idősebb fejjel, ő pl. kardio-rokkantként... Ő mesélte, ezeket is!
Csak 1989/90 tàján jutott újra eszébe neki, hogy ismét a forradalmár múltat kellene kidomborítani.
Lovásziban évtizedeken át nélkülöztek és szívtak, az ottani volt első felesége és a két gyermeke! Az ő 1956-os "szerepe" miatt ugye. Ő úgy kétévente egyszer-egyszer megjelent Zalàban, hogy megvillantsa, "virítsa" az aktuális kocsijával, ékszereivel, drága-trendi ruhàival a jóléti-fölényét. (!)
Tényleg, mint az "úri romák", ahogy "virítanak" kérkedve...
A zalai kis család meg ette a halat, gombát, vadhúst, az első fia "vademberré szocialódása" àltal, ott a kis ártéri erdei "szúnyogkempi" hàzikóban. (Ő nem lehetett vadőr sem, na miért ugyan, ahogy határőr sorkatona sem.)
A t.bányai pufajkás unokája pedig manapság már "szabadságharcost" emleget, meg emléktáblát állíttat. Hja, az idő múlása elfedi az emlékezetet, mint a föld fokozatosan, az akkori lovászi események hiteles tanúit. Messzire ment ember pedig azt mesélhet, amit csak akar.
Amikor ezeket leírtam, még él 93 évesen a volt lovászi első neje. Akiből még bolondot is csinált 1966 tàjàn! Elcsalta Tatabányára, hogy "összebékül" a volt kis családjával és lakjanak ott, vele.
Pár hét után meg kiderült, hogy még akkor is járt a Rózsa nevű, Zalából vele oda ment ápolónőcihez! Amikor a megalàzott kis család vissza cuccolt Lovásziba, a nagy hős "szabadságharcos" elbújdosott a segíteni jött, zalai teherautón érkező, felháborodott rokon férfiak elől...
A "hős"!
"Szebb múltat!" 😉
Tatabányán színház volt az az élet, láttam néhányszor, sajnos. De színhàz azóta is, tovább írják és alakítják a teátrális mi a jó éppen darabot...
☝️😝
Egy Réti u. 56. sz. tömbhàz "emléktáblàt" kap, állítólag.
Ezek nem lesznek rajta, de azért mégse múljanak a feledés és nemtudás ködébe.
👋