Blanchett és Fassbender kémházaspárt alakítanak, és amikor az asszony árulás gyanújába kerül, a férjnek kell kiderítenie, tényleg kiárusította-e a hazát. A filmben a műfaji szabályoknak megfelelően bőven van csőre töltés és robbantás, ám a hangsúly Soderbergh stílusának megfelelően a magánéleti dinamikára helyeződik: az a kérdés, meddig terjed a feltétlen szerelem és a bizalom hatása, és mikor veszi át a hatalmat a kötelességtől fűtött józan ész.
A vezető világlapok ódákat zengenek a filmről. A brit The Independent szerint Blanchett és Fassbender játéka a klasszikus Hollywood glamúrját idézi, az amerikai Variety kritikusa az utóbbi évek egyi legagyafúrtabb és legszexisebb mozijának nevezi a Fekete táskát, a Deadline érzékien azt mondja, a film pozitív értelemben karmol és harap, visszacsábítva az idősebb korosztályt a mozikba, akik már jócskán beleuntak a képregényhősök cirkuszi mutatványaiba.
A TheWrap frappánsan úgy fogalmaz, hogy a Fekete táskának az emberi gyengeség bemutatásában rejlik a legnagyobb erőssége, a Time pedig úgy véli, Blanchett túlfűtött nőstényoroszlánja mellett Fassbender kényszeres karakterének hideg vaslogikája adja a legizgalmasabb löketet a vásznon. A Screen International a műfaji keretek között is eligazít, mondván, a Fekete táska nem olyan szertelen eszképista mutatvány, mint egy Bond-film, de Soderbergh magabiztos kezeiben ugyanolyan halálosat képes ütni.
