Március 15-én a Mi Magunk Mozgalom révén szerveznek megmozdulásokat az ország nagyvárosainak MSZP- és SZDSZ-székházai és különböző médiumok épületei elé. Mit kell tudni erről a mozgalomról? Mennyiben érinti a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom létét az új szerveződés létrejötte?
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom ugyanúgy működik tovább, mint eddig. Az ősszel leköszöntem az elnöki posztról, majd az október 28-ai közgyűlésen megválasztottak tiszteletbeli elnöknek. Ez a mozgalom egyébként is különbözik a többi szervezettől, a pártoktól, nálunk nem a pozíció és az elnevezés a lényeg. Annak a szavára hallgatnak a tagok, akiről azt feltételezik, hogy jó irányba tudja vezetni őket. Különösebb változás tehát a Hatvannégy Vármegyével és velem kapcsolatban nincsen. Ennek a mozgalomnak egy nagyon hosszú folyamatot kell végigvinnie, nekem szerintem még a gyermekeim és az unokáim is tagjai lesznek. A Mi Magunk egy kényszer szülte mozgalom, az őszi események hatására jött létre, és a legfontosabb különbség, hogy ez nem egy ifjúsági szervezet. Emellett sokkal határozottabban szeretne részt venni a politikai küzdelmekben is.
Mit jelent ez a határozottság?
Célunk a politikai hatalom átvétele a Kárpát-medencében. És ettől nem kell megijedni. A történelem, az idő és az emberek döntik majd el, hogy mindez miként következik be. A jelenlegi politikai elit az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt 17 év alatt annyira besározódott, hogy váltásra van szükség. A magyar Országgyűlés is tele van olyan képviselőkkel, akik 17 éve vagy még régebben ülnek ott. 
Az összes nagyváros kormánypárti székházai előtt nagyszabású megmozdulásokat szervezni nem kis feladat. Megvan ehhez a szükséges létszámú tagság és nem utolsósorban a társadalmi támogatottság?
Nem vagyok jós, így nem tudom én sem, mi fog történni március 15-én. Még csak azt sem tudom pontosan, hogy milyen az én társadalmi megítélésem, akár Magyarországon, akár külföldön, hiszen ott is megismerték a nevemet. Ebből a szempontból nagyon hasznos volt a saját weboldalam elindítása, mert azt akarom, hogy torzítás nélkül tudják meg az emberek, ki is vagyok én valójában. Mióta beindult a honlapom, meglehetősen sok visszajelzést kapok olyanoktól, akik nem tudják elmondani a véleményüket bizonyos okoknál fogva: félnek, hogy a munkahelyük, az egzisztenciájuk bánná ezt, és úgy érzik, hogy én megteszem helyettük mindezt. Természetesen mocskolódás és halálos fenyegetés is rengeteg érkezik.
A Kossuth téri tüntetők közötti ellentéteket igen kiterjedten részletezte a sajtó, beleértve ebbe a jobboldali médiumokat is. Mitől következett be ez a szétforgácsolódás? Egyáltalán beszélhettünk valaha bármiféle egységről az őszi megmozdulások résztvevői között?
Magyarországon direkt és tudatosan leszoktatták az embereket arról, hogy éljenek a jogaikkal, hogy tüntessenek az ellen, ha valaki megfosztja őket a jogaiktól. Egy masszává züllesztették a társadalmat és ezáltal folyamatosan fosztják meg az embereket az identitásuktól. Azt szoktam mondani, hogy sokan már elérték a növényi szintet… Ennek a masszásításnak az egyik káros következménye az irigység és az agresszivitás, ami sajnos nagyon jellemző a mi hazánkra. Kiveszett a társadalomból a közösségi szellem, és ez a beteg helyzet az egyik oka annak, hogy a nemzeti oldalon vagy akár a Kossuth téren ennyi ellenségeskedés, acsarkodás ütötte fel a fejét. Mindenkinek szembe kell néznie magával és a legteljesebb mértékben szeretettel megközelíteni az ilyen helyzeteket. A szétforgácsolódásnak van egy másik oka is. Ami ősszel kirobbant Magyarországon, az egy népfelkelés, amiben még benne vagyunk. A népfelkelések, forradalmak kezdeti szakasza mindig magában hordozza a fejetlenség és az anarchia jeleit. Ez egyáltalán nem jó, de megkerülhetetlen – csak abban az esetben nem az, ha valaki felülről szervez egy felkelést. A mi esetünkben minden abszolút spontán módon történt, egyszerűen kiborult a bili. Minden kialakul majd, le fognak tisztulni a vonalak, de ehhez idő kell. Éppen emiatt nem is kell most meghatározni, ki vezeti majd a megtisztulási folyamatot.
Ha már említette a felülről szervezést: Önnel kapcsolatban is számtalan találgatás látott napvilágot mind a bal-, mind a jobboldali sajtóban, elég csak Bencsik András cikkét említenem a Demokratában. Titkosszolgálati szálakról éppúgy volt szó, mint arról, hogy a kormánypártok provokátora.
Sokáig azt gondoltam, hogy egyedülálló az a hihetetlen mértékű paranoia, ami Magyarországon általános, de legutóbb éppen egy francia lap közölt rólam egy hajmeresztő sugalmazásokkal teli írást. Annyit tudok mondani, hogy főleg azok szoktak ilyen találgatásokba belemerülni, akik nem voltak ott a tűzvonalban. Most már annyi mindenkire mondják, hogy provokátor meg ügynök, hogy ha ennyi ügynököt kellene fizetni, akkor nem az elhibázott gazdaságpolitikában, hanem ebben kellett volna tönkremennie az országnak. Komolyra fordítva a szót: azokat nem vádolják meg közülünk azzal, hogy ügynök, akik látványos módon dilettánsként léptek fel a nemzeti oldalon, a forradalmi folyamatban. Emellett viszont senki nem is fogja követni őket 30-40 embert leszámítva. 
Konkrét személyekre gondol?
Igen, akiket természetesen most nem fogok megnevezni, de nem egy ilyen van. Én az egész életemet a magyar nemzet megmentésének szenteltem, gyermekkoromtól kezdve erre készültem. Az összes ide vonatkozó szakirodalmat tanulmányoztam és nagyjából el tudom különíteni a paranoid képzelgéseket és a valós veszélyeket. Természetesen vannak az őszi események szereplői között ügynökök, beépített emberek. Példának okáért honnan tudták volna Debil mobiltelefonját lehallgatni, amikor senki sem tudta, ki az a Debil? Én lassan 10 éve vagyok úgymond közéleti szereplő, tehát nem egy nagy dolog, hogy valaki felfedezi a létezésemet. Meg kell vizsgálni az előéletemet és az alapján ítélni. Aki el akarja hinni rólam a meséket, az úgyis elhiszi majd őket.
Visszatérő kérdés, hogy hogyan úszhatta meg a televízió ostromát mindössze egy 40 ezer forintos pénzbírsággal, miközben Ön vezette át az embereket a Kossuth térről a Szabadság térre. 
Nos, először is még nem tudjuk, mit úsztam meg és mit nem. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy az 1956-os forradalmárok jelentős részéért nem 1956-ban, még csak nem is 1957-ben, hanem mondjuk 1959-ben vagy akár 1961-ben jött a nagy fekete autó. A hatalom nem hülye. Amíg Magyarországon ennyire forró a helyzet, addig itt nem fog ’50-es éveket idéző megtorlásokra sor kerülni. Az ítéletek eleinte tényleg az ’50-es éveket idéző vérbírói ítéletek voltak, de mostanában már megússzák a felkelők pénzbírságokkal, megintésekkel. A másik fontos szempont, hogy ma már más eszközök vannak, mint akkoriban. Először valakit hitelteleníteni kell, és utána lehet lekapcsolni. Több televíziós adásban is hallottam, hogy összeültek a ’60-as években vezető ügyészek és büntetőbírók, hogy megtárgyalják, mi a teendő a jelenlegi helyzetben. Ők még mindig azt hitték, hogy a ’60-as években vannak, évekre le akarták csukni az események résztvevőit, aztán valaki megjegyezte: jogállam van, kicsit nehezebb a helyzet. Csak a Btk. alapján ítélhetnek el valakit. Lehet persze ítéleteket hozni, de számos lehetőség áll nyitva előttünk, mehetünk példának okáért különféle nemzetközi fórumokhoz is. Gergényi Péter is többször elmondta, hogy hónapokon keresztül vizsgálták, mit lehet rám sütni. Ennek már önmagában ki kellett volna vernie a biztosítékot a társadalomnál, hiszen nem azt nézik, hogy én egy magyar állampolgár vagyok, hanem hogy mit lehet ráhúzni Toroczkai Lászlóra. A tévéostromról annyit tudok mondani, hogy minden felvételt megvizsgáltak és nincs közöttük olyan, amin mondjuk dobom a követ, csak olyan, hogy hozom a petíciót, illetve elindulok vissza az emberekért a Kossuth térre. Ezzel megsértettem a gyülekezési törvényt, amiért 100 ezer forintig terjedő pénzbírságot lehet kiszabni. Mivel az én előéletem patyolattiszta, még csak szabálysértésem sem volt soha, 40 ezer forintra bírságoltak. Az összeg egyébként teljesen lényegtelen, mert semmiképpen nem fogom kifizetni, 8 nap közmunka vagy 40 nap elzárás lesz helyette, amit kapok. A másik dolog: ezek után kiszabtak rám egy 10 milliós büntetést, ami elképzelhető, hogy mindenféle jogi nonszensz révén jogerőre emelkedik. Ez kellett volna, hogy kiverje a biztosítékot a társadalomban. 10 millió forint? Mire? Az összetört pajzsokra? Ez közép-ázsiai eljárás. Öt évet is ülhetek, ha nem tudom kifizetni ezt a pénzt, úgyhogy nem is értem, miről beszélnek azok, akik szerint bármit is megúsztam… Eleve a TV2 Mokka adásának főszerkesztőjétől értesültem a hírről, és már a Népszava is azelőtt írt a büntetésről, hogy engem kiértesítettek volna. Ez nem egy rózsás helyzet. Elvágtak mindenféle lehetőségtől. Vajon felvennének engem valaha alkalmazottként? Soha sehová.
Miből él egyébként?
Egy vállalkozásom van, ruhaipari kiskereskedelemmel és rendezvényszervezéssel foglalkozom.
A másik gyakran visszatérő ellentmondásos momentum az Esély a Stabilitásra közalapítvány kuratóriumában betöltött tisztsége volt.
Ez a kedvencem. A bolhából csináltak elefántot azzal, hogy előszedtek egy 7 évvel ezelőtti dolgot. Nem is értettem, mi ebben az érdekes…
Elsősorban nyilván az a meglebegtetett titkosszolgálati vonal mozgatta meg az emberek fantáziáját, ami miatt állítólag kikerült a kuratóriumból… 
Az emberek mindig is szerettek összeesküvés-elméleteket gyártani, de inkább maradjunk a konkrétumoknál! Ez a közalapítvány erőteljes amerikai támogatással jött létre Orbán Viktor akkori miniszterelnök jóvoltából a szegedi folyamat jegyében azzal a céllal, hogy a szerbiai ellenzéket megerősítse és megbuktassa a milosevicsi rendszert. Ez akkoriban valóban nagyon fontos volt, ráadásul ritka módon egybeesett a magyarság és a nyugati nagyhatalmak érdeke. Orbán Viktor megbízta Bartha László akkori szegedi fideszes polgármestert, hogy vezesse ezt a közalapítványt, én pedig amikor megtudtam ezt édesapámtól – aki akkor helyi MIÉP-es képviselő volt – , egyből jelentkeztem kurátornak. Ott persze eleve kakukktojás voltam, hiszen egyedül engem nem a kormányzati körök delegáltak. Fiatal voltam, jól ismertem a térséget – mint kiderült, jobban, mint bárki a kormány emberei közül – , de aztán rájöttek, hogy velük ellentétben nem csendben akarok asszisztálni a dolgokhoz, hanem aktívan szeretném befolyásolni a folyamatokat. Így aztán elég gyorsan ki is raktak.
Ha így történt, miért írták azt több lapban is, hogy valamiféle titkosszolgálati szál gyanúja merült fel a személyével kapcsolatban?
A HVG nyilván tudatosan lebegtette meg mindezt, hiszen elég magas kormányzati szinteken él az a törekvés, hogy engem ellehetetlenítsenek. Az újság egyébként korrekt volt velem, a helyzet az, hogy semmi bajom sincs azzal a cikkel. Ami a titkosszolgálati szálat illeti: ezt egy fideszes forrásuk keverte bele, aki még a nevét sem merte adni a rágalmához, de még ő is csak azt mondta, hogy felmerült egy ilyen gyanú, azt nem merte kijelenteni, hogy én ügynök vagyok. Szimplán csak az a bajuk velem, hogy körön kívüli vagyok. Az a politikai elit fél tőlem, akinek nagyon is megfelel az a langyos víz-állapot, amit mi ősszel felborítottunk.
Említette, hogy nem tudja, milyen eszközökkel vennék át a hatalmat Magyarországon. Emellett eléggé elhíresültek azon nyilatkozatai, amikor fegyveres gerillacsoportokat szervezett a Délvidékre, illetve számos érdekes fejtegetés olvasható különféle honlapokon például Budaházy György tollából egy esetleges magyar IRÁ-ról, az ellenállás erőszakos formáiról.
Amikor gerillacsoportot szerveztem, tőlünk délre éppen háború zajlott. Jelenleg semmiféle háború nem folyik a térségben. Mi most belülről szeretnénk megdönteni egy kormányzatot, egy hazug rendszert, a politikai elit hatalmát és a hozzá kapcsolódó kialakult, több évtizedes hálózatot. Ez teljesen más szituáció, mint egy konkrét háború. A jelenlegi hatalom ellen akkor lehet nyerni, ha minden lehetséges fronton felvesszük vele a harcot, és itt most nem erőszakos eszközökre gondolok, hiszen a többség akarata ellenére nem lehet ezt a kormányt leváltani. A többségnek egyet kell értenie abban, hogy ezeknek és a hozzájuk kapcsolódó polipszerű csápoknak menniük kell. Az egyetértéshez viszont például a média felületén kellene rendet tenni, hitelesen el kell juttatnunk az emberekhez az üzenetünket. Ezért indul most egy hetilapunk, illetve több honlapunk is. Emellett természetesen nyomást kell gyakorolni a hatalomra, hiszen Gyurcsány Ferenc az elhíresült őszödi beszédében azt mondta, nem kell foglalkozni az emberekkel, majd hazamennek. Ha ez a mondat nem hangzik el, akkor nem ostromoljuk meg a televíziót, nincsenek összecsapások, ez teljesen világos. Ezek másból nem értenek, csak a radikális módszerekből.
Vagyis olyan eszközökhöz folyamodnak majd, amilyeneket a sors hoz és a helyzet megkíván?
Igen.
Március 15-én mindez akár aktualitást is nyerhet. Mire számít, lesznek október 23-ához hasonló erőszakos események?
Éppen azon dolgozunk, hogy a nagyvárosi megmozdulásokkal megosszuk a rendőri erőket és így a hatalom ne ronthasson rá ismét saját népére. 
Már az október végi úgynevezett alkotmányozó nemzetgyűlésen is jóval kevesebben jelentek meg a Várban, mint arra előzetesen számítottak. Ismét azt kérdezem: elegen vannak ennek keresztülviteléhez?
Az embereket október 23-án megfélemlítették, ezért 28-án sokan nem mertek eljönni a Várba. Azóta viszont eltelt egy komoly idő, nagyon sok minden letisztult. Már tudják az emberek, hogy nem másra kell várni, hanem magunknak kell lépnünk. Március 15. amúgy is a tavasz kezdete, egy igazi fordulópont, a legjobb idő arra, hogy az állampolgárok kimenjenek az utcára és bátran megküzdjenek a jogaikért. Mi, a forradalmárok is sokkal jobban fel vagyunk készülve arra, hogy mire számíthatunk a hatalom részéről. Tudjuk, hogy Gergényi Péter milyen ember, és azt is tudjuk, hogy akiket kivezényelnek ellenünk, azok milyenek. A tévé ostroma közben még azt mondtuk, hogy nem akarunk kárt tenni a magyar rendőrökben, de ma már tudjuk, hogy ezek gépek, akik a hatalom piszkos érdekeit védik. Letisztultak az erővonalak. Magyarország sokkal szervezettebben készül a tavaszra, és éppen ezért nem lehet megismételni azt, ami október 23-án történt. Természetesen én is abban bízom, hogy erőszakmentesen zajlanak majd le az események, és akár már március 15-én békésen elérjük a céljainkat. Ezek közül nyilván az új választások kiírása az elsődleges, de már az sem elég. Alapvető változásokra van szükség.
Helyben vagyunk: mi történne, ha elérnék a céljaikat, és ahogy mondja, átvennék a hatalmat Magyarországon?
Ezt a kérdést rengetegen teszik fel nekem mostanában, és én is rengeteg embernek teszem fel. Azt kellene világossá tennünk – és március 15. előtt ezt meg is fogjuk tenni – , hogy mit szeretnénk elérni és mi következik majd a hatalomátvétel után. Nagyon kevés idő áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy minden egyes kis csoport vezetőjét leültessük egy asztalhoz, ahol aztán mindenkinek lenne egy titulusa, elnök, vezető, főparancsnok satöbbi, aztán jönnek a meddő viták… Ennek egyszerűen nincs értelme, felesleges időpazarlás. Én azt mondom, ha már úgyis március 15. van, beszéljünk 12 pontról! Kérdezzük meg azokat az embereket, akik részt akarnak venni ebben a folyamatban, hogy mit szeretnének. Engem azok nem érdekelnek, akiknek ez a mostani állapot megfelel, azok majd mennek az események után és a számláikon meg a kenyér árán látják, hová vezet mindaz, ami most zajlik. Mi ebbe egy kicsit mélyebben belelátunk. Nálam nem a fűtésszámla emelkedése volt az utolsó csepp a pohárban – no persze nem azért, mert annyira ki tudom fizetni, hanem mert ez csak a jéghegy csúcsa. Én a saját gyerekeimnek, az unokáimnak szeretnék jobb jövőt teremteni. Egyezségre kell tehát jutnunk 12 pontban a világhálón és személyesen azokkal, akik részt kívánnak venni az eseményekben. Rengeteg ilyen 12 pont érkezett hozzám az elmúlt időszakban, és magam is meglepődtem, hogy mennyire hasonlóak ezek az elképzelések.
Mondana néhány példát?
A legelső követelés, ami gyakorlatilag mindenkinél elsőként szerepel, hogy a kormány mondjon le, de ez már nem elég. Ugyanilyen visszatérő elem a parlamenti 5 százalékos küszöb eltörlése és 1 százalékban történő megállapítása, vagy akár teljes megszüntetése. Ezáltal persze nagyon sokszínűvé válna a törvényhozás, de így elejét lehetne venni annak a kétpólusú hatalmi rendszernek, ami ma Magyarországon érvényesül. Gyakran előkerül az elszámoltatás, a privatizációs és különféle gazdasági-politikai folyamatok felülvizsgálatának gondolata és természetesen az alkotmányozás kérdése. Utóbbi a legbonyolultabb. Van, aki azt mondja, hogy állítsuk vissza a 800 évvel ezelőtti alkotmányt, aminek én személy szerint örülnék, de belátom, hogy ez nem reális követelés. Az alaptörvény kérdését viszont tisztába kell tenni, hiszen még mindig az 1949-es sztálinista alkotmány van hatályban.
Azért a jelenlegi alkotmány szövegének már elég kevés köze van az 1949-eséhez…
Ez igaz, de ne felejtsük el, hogy az úgynevezett rendszerváltás idején ezt ideiglenes alkotmányként határozták meg. Ez egy elvi kérdés: mondjuk ki a jogfolytonosságot, mert az megszakadt 1944-ben a német megszállással, majd a bolsevik rémuralommal. A jelenlegi hatalom egyébként egy szemmel sem jobb ezeknél, csak más módszereket használ. Számos kérdést nem tisztáztunk, 1956 témája is ilyen például. Éppen emiatt rendkívül fontos az alkotmányosság kérdése, hiszen jelenleg illegitim helyzetről van szó. Ezt a kérdést viszont tényleg szakembereknek kell megvizsgálnia, komoly történészeknek, jogászoknak, akik lehetnek akár különböző gondolkodásúak is. Az semmiképpen sem járható út, hogy mindenki nekiáll autodidakta módon alkotmányozni. Ez egyszerűen egy komolyabb és fontosabb kérdés ennél. 
A Hatvannégy Vármegyének tavaly volt egy népszavazási kezdeményezése a királyság visszaállításáról. Esetleg ez lenne a követendő út?
Az OVB – szerintem egyébként teljesen jogszerűtlenül – lesöpörte az asztalról ezt a kezdeményezést. A királyság visszaállításának kezdeményezése két szempontból volt fontos: miután a Gyurcsány-kormány hatalmon maradt, a nemzeti gondolkodású embereknek szerettünk volna felvillantani egy lehetőséget, hogy van még remény, nem kell kivándorolni azért, mert itt olyan emberek élnek, akik ezt a kormányt újraválasztották. Alternatívát akartunk adni és megmutatni, hogy az egész rendszer beteg. Én személy szerint a királyság intézményét sokkal-sokkal jobbnak tartanám a jelenlegi alkotmányos berendezkedésnél, de ez az én szubjektív magánvéleményem. A másik ok, hogy mindez tabutéma Magyarországon, csakúgy, mint Trianon kérdése.
Ha már Trianonnál tartunk: bekerülne ebbe az új alkotmányba a revízió kérdése is?
Egy emberiségellenes békeszerződést mindenképpen revideálni kell, de a jelenlegi Európában nem a határokat kell ide-oda tologatni, hiszen szerencsére legalább ezek átjárhatóak lesznek előbb-utóbb. Ez már egy nagyon fontos dolog. A részleges revíziónak és a határkiigazításnak már gyermekkoromban sem voltam a híve, én a Kárpát-medencét kizárólag egységes, organikus egészként tudom elképzelni. Jelenlegi küzdelmemet is úgy képzelem el, hogy a Kárpát-medencét össze kell hozni, és tudomásul kell venni, hogy a Szent Korona népei közé nem kizárólag a magyarok tartoznak, hanem például a horvátok vagy a felvidéki tótok is. E tradicionális szellemiségnek kellene felélednie itt, de ehhez először a magyarság eltűnését kell megakadályozni, és meg kell törni annak a pénzügyi oligarchiának a hatalmát, mely most rátelepszik az országra.
Hol látja e folyamatban a jelenlegi parlamenti ellenzék szerepét?
Ez a legnehezebb kérdés. Az őszi események során, amikor még teljes egység volt a felkelők között, Bencsik András például az elsők között indított ellenünk támadást, hátba döfve ezzel a 2006-os forradalmat, megbontva az egységet. Ugyanígy tett Csintalan Sándor is, Tasnádi főmaffiózó egykori üzlettársa, a Lehel piaci főkocsmáros, aki egykor az MSZP egyik első embere volt, most pedig éppen a Fidesznél és a Fidesz televízójának mondott Hír TV-nél lelt otthonra. Hihetetlen rágalmakkal illetett engem is és Budaházy Gyurit is, kritikátlanul beengedve a műsorába azokat a csekély képességű telefonálókat, akik olyan hülyeségeket voltak képesek mondani, hogy például az én nagymamám Gyurcsány Ferenc villájában lakik. A Fidesz vezetői pedig nem állították le Csintalan Sándort, pedig Orbán Viktor aztán nagyon jól tudhatja, milyen az, amikor az emberre alaptalan rágalmak özönét zúdítják a nagy nyilvánosság előtt. Ha ezek az emberek nem veszik észre, hogy ugyanazokat a módszereket használják, mint a másik oldal, én nem tudom, hogyan bízhatnék meg bennük. Az ellenzéknek fontos szerepe lenne ma, de ősszel nem láttam őket, hogy odaálltak volna mellénk, leszámítva persze a verbális keménységet. Inkább azt látom, hogy nem az ügy mellé, hanem fölé akarnak állni, és ha ők így képzelik el ezt az egészet, az nem vezet jóra.
