Hol laktak a Stonehenge építői?

Tavaly szeptemberben kezdtek hozzá ahhoz az ásatáshoz, melynek során nyolc neolitikumból származó házat tártak fel a régészek a Stonehenge-től alig pár kilométerre fekvő Durrington közelében - számolt be a National Geographic.

 

A feltárt lakóházak és a továbbiak maradványai azt mutatják, hogy talán a legnagyobb neolitikus településsel lehet dolga a régészeknek, ugyanis több száz nem túl nagyméretű, vesszőből és mészkőből épített kunyhó lehetett a településen. Az alig húsz négyzetméteres építmények döngölt agyagpadlójának közepén szinte mindenhol megtalálták a tűzrakó helyet is.

A radiokarbonos vizsgálatok elvégzését követően immáron bizonyosra vehető az is, hogy a település nagyjából a Stonehenge építésével egy időben keletkezhetett, azaz Kr.e. 2600-2500 között. Ebből is adódik a kutatók azon feltételezése, hogy a házak a Stonehenge építőinek lakhelyéül szolgálhattak. A lakóházakban a tűzrakó helyek mellett felfedezték a szekrények és az ágyak helyét is.

 

Furcsa építmények

A kiterjedt településen a lakhelyül szolgáló épületek mellett több furcsa építményt is találtak. A „lakótömböktől” kissé távolabb két, valamivel nagyobb épület alapjai rajzolódtak ki a régészek előtt, ám ezt a két épületet fakerítés, sőt vizesárok vehette egykoron körbe. A manchesteri egyetem kutatója, Julian Thomas szerint két lehetséges magyarázat adódik a különös épületekre: vagy vallási vezetők, papok lakhelyéül szolgáltak, vagy pedig maguk is szent helyek voltak, egy ceremónia vagy kultikus szertartás színhelyei. Ez utóbbi elméletet támasztja alá az is, hogy ellentétben a nyolc feltárt lakóházzal, ezen két épületben, sőt még a környékükön sem bukkantak semmiféle háztartási szemét nyomára.

A két különálló épületnél azonban még érdekesebb az az épület, amelynek formája gyakorlatilag teljesen megegyezik a Stonehenge formájával – igaz annak éppen tükörképe és nem kőből, hanem fából készülhetett egykoron. A durringtoni épület tájolása a téli napforduló napfelkeltéjének felel meg, a Stonehenge építése pedig a téli napforduló naplementéjének. Ezen túlmenően az épületekhez vezető kikövezett utak is pontos tükörképei egymásnak – már ami a tájolást illeti. Míg a Stonehenge-hez vezető utat pontosan a nyári napforduló napfelkeltéje szerint tájolták, addig a durringtoni épülethez vezető út a nyári napforduló naplementéjéhez igazodik. Ami pedig végképp megalapozza a kapcsolatot a kutatók szerint, az nem más, mint hogy a két út ugyanahhoz a folyóhoz, az Avon nevezetű folyóhoz vezet.

 

Az ásatást végző régészek mindezekből arra következtettek, hogy a Stonehenge nem önmagában szolgált rituális helyként, hanem a Durringtonban feltárt építménnyel együtt. Mike Parker Pearson, a Stonehenge Riverside Project és a mostani ásatások vezetője fel is vázolta röviden, hogy mi is történhetett a Stonehenge közelében a neolitikumban. Pearson szerint a most feltárt település csak időszakosan telt meg emberekkel, egészen pontosan a tél közepén érkezhettek zarándokok a szigetről, valamint távolabbi, csatornán-túli területekről.

A durringtoni épület mindazonáltal egy-egy halotti tor színhelyéül szolgálhatott elsősorban – legalábbis a környékén megtalált szemétmaradványok arra utalnak, hogy bőséges lakomákat tarthattak a kései kőkorszak emberei. Ezt követően Pearson szerint halottaikat elhamvasztották, ahogy a durringtoni út mentén megtalált kezdetleges hamvasztómáglyák maradványai sugallják, majd pedig a hamvakat az úton leszállították az Avon folyóhoz, hogy ott egy csónakba vagy ladikba betéve lehajóztassák azt a Stonehenge-ig.

A Stonehenge közelében kikötve a durringtoni úthoz hasonló kikövezett úton felvitték a Stonehenge-hez a hamvakat, hogy ott a végső nyughelyét megtalálja az elhunyt. Pearson szerint a két hely szimbolikusan is összekötődött: míg a durringtoni komplexum az életet szimbolizálta, addig a Stonehenge a túlvilágot, az Avon folyó pedig értelemszerűen a két világ közötti utat jelképezte. Bár Julian Thomas Pearson már kevésbé biztos a két rituális hely ilyen jellegű kapcsolatában, abban azonban a két kutató egyetért: a Stonehenge-t immáron egészen bizonyosan nem szabad egy önmagában álló különös építményként felfogni, egészen biztosan kapcsolódtak hozzá környékbeli épületek, mint amilyen a durringtoni is.