Angol tudósok egy csoportja modellszámításokat végzett annak érdekében, hogy meghatározzák a Mars különböző felszínformáin az élő sejtek életben maradási esélyeit a világűrből érkező sugárzás pusztító hatásai mellett. Eredményeik szerint a felszín alatt legalább néhány méternyi mélységig kell lefúrni, ha nem csupán életnyomokat – fehérjéket, DNS töredékeket, fosszíliákat – akarunk találni, hanem élő sejtek felkutatása a cél, írja a hirek.csillagaszat.hu.

Mivel a Marsnak a Földdel ellentétben nincs erős mágneses tere és sűrű légköre, a kozmikus sugárzás nem gyengül túlságosan a vékony atmoszférán való áthaladás során, jelentősen csökkentve így a felszíni életformák életben maradási időtartamát. A kutatók szerint élő sejtek felkutatására a legjobb célpont az Elysium régió jege. A körülbelül 5 millió éve befagyott egykori tenger felszínét csak rövid ideig bombázták a gyilkos kozmikus sugarak, amit kellően le is árnyékolt a vízmolekulában lévő hidrogén. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy jégbe sokkal könnyebb fúrni, mint sziklába. Hasonlóan ígéretes célpontok lehetnek még a friss kráterek vagy a néhány kráterfalon megfigyelt közelmúltbeli vízfolyások nyomai.

Ez nem túlságosan jó hír az eljövendő, a bolygót kutató szondák tervezőmérnökeinek, hiszen az eddigi eszközök csupán néhány centiméternyi mélységben voltak csak képesek a talajba hatolni, a kívánatos mélység elérése azonban merőben új technológiai nehézségeket támaszt. Mindenesetre ha sikerrel jár egy jövőbeni leszálló egység, az kétségkívül átformálja majd a más bolygókon lévő élet felkutatására tett erőfeszítéseinket.