A ’90-es években jelentősen nőtt a felsőoktatásban résztvevők létszáma: a hallgatói létszám a rendszerváltás előtti négyszeresére, a végzős diplomások száma a kétszeresére nőtt. Sokan riogattak a túlképzés, illetve a telített diplomás munkaerőpiac rémképével. A diplomások munkaerőpiaci elhelyezkedésével foglalkozó kutatások azonban rácáfoltak erre. Nemcsak a munkaesélyek nagyobbak, hanem a teljes népességet figyelembe véve a diplomás munkavállalók bére közel kétszer akkora, mint a középiskolai végzettségűeké. A hasonló oktatási rendszerű európai országokban ez a jövedelmi olló korántsem ilyen tág. Egy átlag olasz diplomás, negyvenes éveiben járó férfi nagyjából egyharmaddal keres többet, mint hasonszőrű, érettségivel rendelkező kortársa. Osztrák és német földön durván a felével, Portugáliában háromnegyedével több fizetést vihetnek haza a felsőoktatást sikeresen befejezett munkavállalók.
Magyarországon a fiatalok bérhátránya kisebb az idősebbekkel szemben, mint a legtöbb EU-tagállamban, a pályakezdők esetében ez az arány még jobb. Elég nehéz azonban az egyetemről frissen kikerült diplomások további sorsát követni, a legtöbbet a különböző karrier-és pályakövetéses vizsgálatokból tudhatunk meg, ezek azonban nem mindig aktuálisak, s nehézkes hozzájuk jutni. A legfrissebb átfogó felmérések is 2002-ben készültek. Ezek arra is rávilágítanak, hogy mennyire hasznosak és jól alkalmazhatóak a munka világában a felsőoktatásban szerzett ismeretek.
Általánosságban elmondható, hogy az egyetemi végzettséggel rendelkezők lényegesen nagyobb arányban dolgoznak felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásokban, mint a főiskolai diplomával rendelkezők. A pályakezdők között is legtöbbet a közgazdászok és informatikusok keresnek, őket követik a műszakisok, a sor végére pedig a tanítók, óvodapedagógusok, illetve a kis- és nemzetiségi nyelvből diplomázottak kerültek.
Nincsenek egyszerű helyzetben a jelentkezés előtt állók, ha friss információkat szeretnének. Nagy Gabriella, az OFIK munkatársa sem tudott aktuálisabb elemzésekről beszámolni azzal kapcsolatban, hogy mekkora nagyságú lehet jelenleg a bújtatott diplomás munkanélküliség.
Sió László, a Fidesz oktatáspolitikai szakértője szerint elhanyagolható mértékű a bújtatott diplomás munkanélküliség; az egyetemi végzettségűeknél 3 százalékos, a főiskolásoknál 7 százalékos munkanélküliségi ráta relevánsnak tekinthető. Véleménye szerint nem érdemes a telített diplomás munkaerőpiac rémképével riogatni, mind az egyén, mind a gazdasági szereplők, mind a társadalom javára válik, ha növekszik a diplomások száma Magyarországon. A tandíj bevezetése viszont csökkenti a részvételi esélyt, ezért sem támogatják ennek bevezetését. Az informálódást megkönnyítendő reméli, hogy újra kiadják az 1998 és 2002 között rendszeresített felvételi tájékoztatási mellékletet, melyben a felvételizni szándékozók minden felsőoktatási intézményről plusz információkat szerezhettek, többek között az egyes diplomák munkaerőpiaci esélyeiről. Jelenleg csupán a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) publikál nyilvánosan rendszeres időközönként felméréseket a náluk végzett hallgatók további sorsáról. Már karrierjük kezdetén magasabb jövedelemről indulnak az itt végzettek, s gyors előmenetelre is számíthatnak. A korábbi felmérésekhez képest csökkent a különbség a vezető és nem vezető beosztásban dolgozók jövedelme között, alig 10 000 forint a korábbi hetvenezres differenciához képest.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) 2005-ös adatai szerint legjobban a légiirányítók kerestek, havi bruttó 762 000 forintos bérrel, őket a törvényhozók, miniszterek, államtitkárok követik bruttó 735 000 forinttal, majd sorrendben a légijármű-vezetők , bírók, atomerőművi gépkezelők, ügyészek, még bruttó 500 000 felett. A statisztikák szerint érdemes még adószakértői, informatikusi, pénz-és hitelgazdálkodási szervezői, matematikusi, könyvvizsgálói szakmát választani, ha valaki bruttó 300 000 forint felett szeretne hazavinni. A költségvetési intézményekben már nem érdemes hosszabb távon gondolkodni, abszolút a versenyszférában érdemes karriert tervezni. A piaci szektor egyes szakmáiban (műszaki, informatikai területen elsődlegesen) már harminc-negyven éves korban vezetői pozícióba lehet kerülni, kiugróan magas fizetésekkel.
Az eddigi fő trendek nem nagyon változtak a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és a Kienbaum tanácsadó cég legfrissebb elemzése szerint sem: a felső vezetők közül legjobban a marketing és értékesítési vezetők, nem vezetői pozícióban a nagyobb ügyfelekkel foglalkozó key account menedzserek keresnek (évi 5,1 milliós bruttó jövedelemmel). Az irodai munkakörben övék a csúcsjövedelem, a középmezőnyben a rendszergazdák és a kontrollerek találhatók(évi bruttó 4 millió forint), a lista végén pedig a titkárnők és az adminisztrációért felelős pénztárosok találhatók, 2,8 milliós keresettel. Két területen nem jellemző nagy különbség a fizetések tekintetében az egyetemi és főiskolai végzettségűek között: az informatikai és az idegen nyelvi végzettségűek között, a munkaerő-piaci kereslet is javarészt ezekre a területekre irányul, az örök sláger közgazdászok mellett.
