A BBC megkérdezte az ENSZ-jelentés egyik angol szerzőjétől, a yorki egyetemen kutató Jonathan Bradshaw professzortól, hogy mi lehet a britek számára oly lesújtó észleléseik oka.
"Alulfinanszírozás és a 'nagy hal megeszi a kis halat' társadalmi mentalitás" - hangzott a válasz. "A szegénységben élő brit gyermekek száma 1979 óta megkétszereződött, és a kormány csak most kezdte el a gyermekegészségügyre, valamint a közoktatásra előirányzott összegek emelését. Ami pedig a társadalom jellegének a visszahatását illeti: túl nagy a gazdagok és a szegények közötti különbség, ez pedig meghatározza, miként gondolkodnak a gyerekek a saját helyzetükről."
A népjóléti reformmal megbízott államtitkár, Jim Murphy úgy véli, hogy az ENSZ-kimutatás elavult, hat-nyolc éves adatokat is felhasznált, a teherbe esett tinédzserlányok statisztikája például újabban sokat javult.
Az angolokat különösen bántja, hogy a jelentés szerint az itteni gyerekek a legboldogtalanabbak, elhanyagoltnak érzik magukat. Szakértők megjegyzik, hogy a brit kormány nem teljesíti a gyermekszegénység felszámolására előirányzott terveit. Ezt 1998-99-el összehasonlítva már 25 százalékkal kellett volna csökkenteni, de ez nem sikerült.
A tehetősebb angol családoknál sincs minden rendben. A szülők vesznek a gyereknek mobiltelefont, DVD-lejátszót, de hagyják, hogy bámulja a tévén a Big Brother jellegű műsorokat, és azt is, hogy az utcán ebédeljen ócska ételeket.
Az ENSZ-jelentéshez hozzászólt a Times egyik olvasója és megjegyezte, hogy sajnos még él Angliában az a XIX. századi felfogás, miszerint a gyermekkor nem móka és kacagás, hanem felkészülés a felnőttkorra.
Ne a gyerekeket hibáztassuk a restellni való állapotokért, hanem az állam és társadalom érezze kötelességének mindent megtenni érdekükben - tette hozzá, .
