Antarktiszi vízvilág

Ezen változások nyomon követésével, a NASA ICESat - Ice Cloud and land Elevation Satellite - műholdja segítségével a kutatók képesek voltak feltérképezni a jég alatti vízvezeték rendszer kiterjedését. Az eredmények azt mutatják, hogy egyes területek az utóbbi két évben mintegy 9 métert süllyedtek, közölte a hirado.hu.

Az eredmények igen fontosan annak megértéséhez, hogy a világ jégtakarójának közel 90 százalékát felölelő Antarktisz hogyan válaszolhat a globális felmelegedésre, és mennyivel emelheti meg a tengerszintet. Közel 150 jég alatti tavat térképeztek fel a kiterjedt antarktiszi jégtakaró alatt, főleg azok a gleccserkutatók, akik lyukakat fúrnak a jégbe.

A műhold által észlelt újakat a gyorsan mozgó Whillans- és Mercer-jégfolyamok alatt találták meg. Ezen folyamok a nyugat-antarktiszi jégtakaró belsejéből szállítják a jeget a lebegő Ross-jégpadhoz. Ezen jégfolyamok naponta jó néhány métert tesznek meg, és a klímakutatók figyelmének középpontjában állnak. Robert Bindschadler, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának kutatója szerint, a gyorsan mozgó jég határozza meg, a jégtakaró, hogyan reagál rövid távon a klímaváltozásra.

Ahogy az atmoszferikus hőmérséklet emelkedik, és megolvasztja a jégpadokat, azok jégvisszatartó képessége a szárazföldön jelentősen meggyengülhet. Ugyanakkor annak megértése, mennyi víz folyik a jég alatt nagyon fontos, mivel ez egyike azon tényezőknek, melyek meghatározzák milyen gyorsan haladnak a jégfolyamok. A több víz felgyorsíthatja a jégfolyam tengerbe érkezését, így emelheti a tengerszintet.


A NASA ICESat műholdjának emelkedési adatainak, és egyéb NASA műholdak adatainak összevetésével, a csapat fel tudta térképezni a felszíni jég süllyedését és ennélfogva azon területeket, ahol a víz összegyűlt vagy elhaladt. A 2003-ban felbocsátott műhold képes érzékelni az akár 1,5 centiméteres emelkedést is 645 kilométeres pályájáról. A kutatás tavak és folyók összetett hálózatát fedte fel, melyek közül a legnagyobb a Whillans jégfolyam alatt található, és mely 500 négyzetkilométernyi területet fed le.

Azt is kimutatták, hogy a víz állandóan mozgásban van a különböző víztározók között. Példának okáért, az Englehardt-tó néven ismert képződménynek mindössze három évébe telt megszabadulni 2 köbkilométer víztől. Ugyanezen időszak alatt, a Conway-tó további 1,2 köbkilométer vízzel lett gazdagabb.