Nem kis kultúrpolitikai csatározás kísérte az ön kinevezését Pécsen, ráadásul sokan kifogásolták, hogy nem pályázat útján nyerte el a posztot, hanem Tasnádi Péternek, a város szocialista polgármesterének köszönheti pozícióját.

Miután úgy gondoltam, hogy a pályázók nem kerülnek hátrányba amiatt, hogy rám esett a választás, döntöttem úgy, hogy elvállalom. Annyira nagy volt a nyomás már ősszel, és ott tartottunk, hogy nem lehetett tovább halogatni az operatív munka elvégzését, így nem volt már idő egy újabb pályázat kiírására. Addigra elmúlt a nagy filozofálások és a tehetetlenség ideje, és ez volt az egyetlen lehetséges út. Persze ez nem oldja meg a pályázati szakasz szerencsétlen jellegét, de előre tekintve ez volt a legjobb megoldás.

Milyen állapotban volt az EKF-program, mikor átvette a stafétabotot?

Először is nem szabad elfelejteni, hogy mikor velem együtt az új szereplők képbe kerültek, már volt egy kész és győztes pályázat, és a mai napig is vannak olyan munkatársaim, akik az eredeti projektben is benne voltak. Összességében tekintve – anélkül, hogy a bizonyítványt magyaráznám – egy ilyen volumenű projektben mindig előfordul, hogy egy-egy főszereplő kiszáll. Erre más kulturális fővárosokban is volt példa. Nyilván kényes téma, és lesújtó, hogy a projekt két legfontosabb szereplője távozott, és nem is tagadom, hogy akkor ne lett volna mélyponton az EKF-projekt. Azóta a működtetés szervezésének most jutottunk el az utolsó fázisáig, vagyis most tartunk ott, hogy tudunk cégszerűen működni.

Már Tarrósy István is a cégszerű működtetés mellett tette le a voksát. Azt javasolták, hogy a kulturális minisztérium és a város hozzon létre egy közös nonprofit szervezetet, amely koordinálja a gyakorlati munkát, mint egy közösen irányított menedzsment szervezet. Ez tiszta helyzetet eredményezett volna, egyértelmű feladatleosztással és munkamegosztással, ám a minisztérium szerint jogilag nem volt kivitelezhető.

Szerintem ez interpretáció kérdése. Én azt pozitívan fogom fel, hogy van kormányzati garancia arra, hogy a projektet meg lehessen valósítani, és nem csak az önkormányzati vagy a szponzori finanszírozásokra vagyunk utalva, hanem az operatív költségek 40 százalékát, ami nagyon jelentős, az állam állja. Lehet bárkinek bármilyen véleménye, de az, hogy négy évre bebiztosított büdzséje van ennek a projektnek, ez kivételes, mert más kulturális fővárosokban nem nagyon fordult elő, hogy több évre előre, akár építkező programokat lehet biztos büdzsével megvalósítani. Essen esetében például még több szereplője van a politika részéről is a programoknak, hiszen nem csak az állam van benne, hanem egy tartományi szintet is figyelembe kell venni, és még van egy kisebb regionális szint, a Ruhr-vidék maga.

Mi történt a kinevezése óta eltelt három hónapban?

Augusztusban elkezdte a munkáját Csák Ferenc kormányzati koordinátor, aki ütemtervet készített a beruházásokra és programokra vonatkozólag a következő évekre, amelyet ma is követünk. Azt senki nem tagadja, hogy az ütemterv előtt mélyponton volt a projekt, nem volt finanszírozási koncepció, ráadásul balesetet szenvedett Toller László – akkori polgármester –, kiszállt a fő pályázatíró, Takáts József. Mára a szervezeti kérdések utolsó fázisába jutottunk. De attól, hogy szervezeti kérdések még felmerülnek, a programtervezés megy a saját medrében, el is készült a 2007-es programterv. Bár már korábban is szükség lett volna rá, de most vagyunk abban a helyzetben, hogy csak EKF-feladatokra létre tudjon jönni Pécsett egy cég. Eddig ugyanis két helyen, a Európa Centrum Kht.-nál – ahol az általános menedzsment és a programtervezés zajlik –, illetve a Pécs Fejlesztési Kft.-nál – mely az EKF beruházási feladatait végzi – futottak össze a szálak.



Bár különböző hangnemben, de Miskolc, Debrecen és Szeged is jelentkeztek, hogy szívesen részt vennének a 2010-es évad programjaiban.

Az egy mindenkit visz elve érvényesül, hiszen ennek kell érvényesülnie. Azt mindenki belátja, hogy ez nem helyi ügy. Négy szintje van: a városi, a régiós – mely lehet határokon átnyúló, épp a déli kulturális övezet miatt –, az országos és egy erős európai szint. Az országos szint legjobb megnyilvánulása épp az egy mindenkit visz elve. Így a második fordulóban bent maradt városokkal komoly együttműködési terveink vannak. Tárgyaltunk Egerrel, sőt, kiemelt partnervárosunkkal, Szegeddel már aláírtunk egy együttműködési megállapodást, és húsvét után ülünk le Miskolccal és Debrecennel is. Eger és Miskolc egyébként is közel van a 2013-ban kulturális fővárost adó Szlovákiához, a multikulturalitás jegyében így kézenfekvő az együttműködés. Miskolc kifejezetten partner, sok olyan új beruházási helyszínnel rendelkeznek, amelyek programokat tudnak befogadni. Mindezek mellett szeretnénk összehívni ezekkel a városokkal egy közös fórumot, amely erősíthetné a bilaterális kapcsolatokat.

Ha már Debrecent említette, Kósa Lajos debreceni polgármester nem kifejezetten baráti szándékkal fordul Pécs felé. Azzal vádolta meg önöket, hogy nem tudják megvalósítani a programokat 2010-ig, ezért szívesen átvenné Pécstől az Európa Kulturális Fővárosa, 2010 címet. Ennek ellenére nyitnak a cívis város felé?

Mindenekelőtt meg kell különböztetni egy szakmai és egy politikai szintet, és nem arról van szó, hogy el akarnám hárítani a kérdést, de nekem ezzel nem kell foglalkoznom, amellett persze, hogy a probléma tényét nem lehet tagadni. Kapcsolatban vagyok Gulyás Gáborral, a debreceni pályázat írójával, a MODEM igazgatójával. Régóta ismerjük egymást, de nem a politikai vonalon agyalunk, hanem arról fogunk beszélni, hogy miképp tudnánk közös programokat megvalósítani. Mi, szakemberek megpróbáljuk felejthetővé tenni a politikai dimenziót, ha értékes, sikeres közös programokat valósítunk meg.

Március elején adták be a kulturális minisztériumhoz a 2007-es évadra szóló programok finanszírozásához szükséges források igényét 380 millió forintról, melyet – mint pénteki sajtótájékoztatóból kiderült – meg is kaptak.

Igen, jóváhagyták az OKM-nél a benyújtott tervezetünket, de ez nem azt jelenti, hogy az állam adja a teljes összeget. A kormány-város szerződés meghatározza, hogy 40 százalékot a kormány, 33-at a város ad, és 27 százalékot egyéb forrásokból, például az NKA által felajánlott, pályázati úton megszerezhető támogatásból tudunk biztosítani. A 2007-es évben ez úgy néz ki, hogy 250 milliót tud adni a kormány, ebből programra 127 milliót, kommunikációra 123 milliót fordítunk, 280 millió forintot tud a város az EKF operatív munkájára fordítani, ezen belül a programokra 77,5 millió jut. Az egyéb kategóriában is jól állunk idén, mert a Nemzeti Kulturális Alaptól ebben az évben 130 millió forintot kapunk, ezt viszont kizárólag programokra fordíthatjuk. Utóbbi egy nagy pályázat, mely az Európa Centrum Kht.-n keresztül fut, és egy csomagban nyújtottuk be az NKA-hoz. Ez épp most van folyamatban.

A sarokösszegeket akkor nagyjából már látjuk. Mire lesz elég ez a pénz idén?

Az idei programtervezés egy része olyan, melynek az eredménye idén még nem látható. Elkezdtünk felépíteni néhány 2010-ig nyúló programot. Ezt azért tudjuk kivitelezni, mert kutatási-előkészítő munkákra is fordíthattunk pénzt. Azért jó a lépcsőzetes tervezés, mert előre bebiztosított büdzsénk van évekre előre. Például egy nagy magyar-német Bauhaus-kiállítást másképp nem lehetne összehozni. Erre a projektre például a szervezőbizottság már idén felállt, workshopokat tudunk szervezni, és el tudjuk kezdeni felmérni és kikérni a műtárgyakat. Utóbbi projektnek legalább két-három éves kifutási ideje van. Beindulhat a „Nyolcak” kiállítás előkészülete, mely a századelő magyar festőcsoportjáról szól majd, illetve az 1940-es évektől a '80-as évekig tartó időszakot felölelő képzőművészeti nagyprojekt is be tud indulni idén. Ezeknek 2010-re lesz látható eredménye. Kiemelten kezeljük a pályázatban leírt Déli Kulturális Övezet elnevezésű koncepciót, mely a Trieszttől Tuzlán át Temesvárig húzódó déli kulturális övezetnek a nyugatitól eltérő kulturális tapasztalatát kívánja megmutatni. A DKÖ-koncepció tartalmi felépítése már az idéi évben megkezdődik, olyan kulturális együttműködések, közös produkciók, valamint fesztiválok megalapozásával, mint például a Kelet-nyugati Átjáró című Balkán Világzenei Fesztivál. Emellett vannak olyan projektek, melyeknek kifejezetten idén van aktualitásuk, ilyen a májusban sorra kerülő IX. Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál, mely eredetileg nem is pécsi program volt, de pont az idei EKF felvezető év, a tanítás és tanulás éve miatt Pécs központúvá tudtunk tenni. Ez egy Budapest, Székesfehérvár és Pécs helyszínű rendezvény lesz, amelynek apropóján mintegy kilencezer fiatal érkezik Magyarországra és zenélhet utcákon, tereken, templomokban és zeneiskolában. Ehhez tartozik egy konferencia is, melyet az Európai Zeneiskolák Szövetsége szervez. Ebben érezhetően megjelenik a Kodály-év szimbolikája is, illetve teljesen európai kontextust és erős médiamegjelenést hoz Pécsre, és jól illeszkedik az idei mottóhoz, a tanítás és tanulás évéhez.

Legutóbb, mikor telefonon beszéltünk, éppen Nagyszeben – az idei év kulturális fővárosa – felé tartott. Milyenek voltak a benyomásai?

Érdekes volt látni, hogy milyen egy város a kulturális főváros évében. Az egy érdekes tapasztalat, hogy amellett, hogy nagyszerű és nagyszabású a projekt, egy kulturális főváros attól még ugyanaz a város marad. Ezt azoknak próbálom hangsúlyozni, akiknek nagy elvárásaik vannak a 2010-es évvel kapcsolatban, mert a Pécsen 2010-ben a pék is sütni fog, a nap is sütni fog ugyanúgy, mint most. Sokan úgy gondolkodnak, hogy 2010-re Pécsett minden probléma megoldódik, és egycsapásra hatalmas változások következnek majd be. Talán hazánk EU-s csatlakozásához tudnám hasonlítani, amikor sokan azt gondolták, hogy Magyarországon eljön a kánaán a csatlakozással. Pedig ez nem így működik Pécs esetében sem. Nagyszeben egyébként csodálatos város, virulóban van, de még most is zajlanak építkezések, és kevesebb is a program, mint Pécsen lesz. Ők az Óváros teljes rekonstrukcióján kívül nem vágtak bele nagyobb beruházásokba, és nagy rendezvényi helyszín sem lesz, de egy nagy fesztiválsátrat fel fognak állítani. A programok többségét májustól szeptemberig sűrítik be, és nem új, hanem már meglévő fesztiválok kiszélesítését célozták meg. Pécsen mi szeretnénk új fesztiválokat is, illetve szeretnék néhány műfajt új alapokra helyezni és szem előtt tartani, hogy a 2010-es év Pécs fejlődésében és pozicionálásában olyan lesz, mint Magyarország életében a 2004-es év volt. Nem az a feladat, hogy mindent egy lapra tegyünk fel 2010-ben, hanem, hogy próbáljuk meg a várost új pályára állítani, az eredmény pedig látható legyen, és jöjjenek ide sokan és élvezzék ennek szépségeit.. És annak is nagyon örülök, hogy sikerült kiharcolni – és ebben nagy kormányzati szerep is van –, hogy 2010-re elkészüljön az M6-os autópálya.

Tasnádi Péter, Pécs polgármestere azt mondta, hogy ha nem alakul ki semmilyen vis maior helyzet, akkor 2010-re minden program és beruházás megvalósul. Ön is így látja?

Azt hiszem, maximálisan alá tudom támasztani a polgármester úr kijelentését.