Az óriás napjainak legnagyobb ismert élőlénye volt, mely egy olyan időszakban élt, amikor szárnyatlan rovarok, ezerlábúak, férgek és egyéb kúszó-mászó életformák domináltak a bolygók. C. Kevin Boyce kutató szerint az a világ rendkívül furcsa hely volt.

A Prototaxitok több mint egy évszázada szítják a tudományos vitát. Eredetileg tűlevelűként definiálták, mint a fenyőt, ám később a kutatók azon vitáztak, hogy az organizmus inkább egy zuzmófaj. Boyce szerint mindegy volt, mit állított az ember, mert mindenképpen őrültnek nézték. Egy 6 méteres gombának ugyanis nem volt értelme. Egy hat méteres algának pedig még úgy sem, ám mégis itt a kövület - mondja a kutató.

Az egyszerű edényes növények - napjaink ismerős tűlevelűinek, páfrányainak és virágzó növényeinek ősei - 40 millió évvel előbb jelentek meg a szárazföldön, mint a Prototaxitok, ám ezen növények közül a legmagasabb sem volt egy-két méternél nagyobb. Belül a Prototaxitok nyilvánvalóan nem növények, hiszen összefonódó csövekből állnak, melyek mindössze 5-50 mikron szélesek. Boyce szerint ilyen anatómia zuzmót, gombát vagy algát sugall.

Francis Hueber paleontológus nemrégiben azzal állt elő, hogy a rejtélyes organizmus mégis egy gomba. A kutató Kanadában, Ausztráliában és Szaúd-Arábiában gyűjtött be prototaxit mintákat, azokat több száz, vékony szeletre vágta, és több ezer képet készített róluk mikroszkópon keresztül, hogy megállapítsa azonosságukat. Meggyőző adatokat gyűjtött össze Carol Hotton szerint, azonban mindig az volt a probléma, hogy nem talált reprodukciós struktúrákat, melyek kétséget kizáróan biznyították volna állítását.

A kémiai elemzések azonban most felfedték, hogy a Prototaxit nem növény volt, hanem valószínűleg egy gomba. Hueber, Boyce és Carol Hotton paleobiológus, valamint kollegáik a Prototaxitokban és a körülbelül 400 millió évvel ezelőtt, ugyanazon környezetben élő növényekben lévő szénizotópokat elemezték. Egy elem izotópjai ugyanannyi számú protonnal rendelkeznek atommagjukban, ám neutronszámuk különböző. Például minden szénatom hat protont tartalmaz atommagjában, és a természetben előforduló összes szénatom közel 99 százaléka hat neutront tartalmaz, így az atommagjukban 12 részecske van ezért az ilyen atomok C-12 néven ismertek. Ugyanakkor a természetben előforduló szénatomok maradék 1 százaléka hét vagy nyolc neutront tartalmaz atommagjában, az ilyen izotópokat ezért C-13 és C-14 néven ismerjük.

A kutatók a vizsgálat során rájöttek, hogy a Prototaxitok a C-12 és C-13 arányt tekintve nagyobb variációkat mutatnak, mint az egy növénynél elvárható lenne. Energiájukat a Naptól, szenüket pedig a levegőben lévő szén-dioxidból kinyerve, bármely adott növény általában hasonló C-12 és C-13 aránnyal rendelkezik, mint ugyanazon faj egy másik egyede. A gombák másfelől abból táplálkoznak, amin növekednek, így szénizotóp-arányuk változatosabb étkezésüknek megfelelően. A geológiai fiolyamatok is módosíthatják a kövület izotópiai összetételét, ám Boyce és csapata számos tesztet végzett el, hogy igazolja, a szénizotóp-összetétel szerves, nem pedig geológiai tényezők eredménye.

Ami hatalmas méretét illeti, Hotton úgy véli, mérete segíthetett abban, hogy spóráit messzebbre juttassa, így "lehetővé vált, hogy lakható mocsaras élőhelyekre is eljusson, melyek valószínűleg foltokban oszlottak meg a környezetben. "Azon relative egyszerű ökoszisztémák, melyekben a Prototaxitok éltek, úgy tűnik nem mutattak fel semmit, mely megakadályozta volna, hogy a gombák lassan elérjék hatalmas méreteiket, mivel még a növényevő állatok sem alakultak ki".

A Prototaxitok további vizsgálata fényt vethet az ősi világra. A különböző gombaminták szénizotóp-arányait vizsgálva kiderülhet, mivel táplálkoztak, így azt is megtudhatják, milyen volt az akkori ökoszisztéma, közölte a hirado.hu.