Az SN 2006gy névre keresztelt szupernóva robbanás a Földtől 240 millió fényévnyire, az NGC 1260 galaxisban következett be, és a NASA a Chandra röntgencsillagászati műholddal, illetve a hawaii Keck és a kaliforniai Mount Hamiltonon található Lick obszervatóriumok teleszkópjaival figyelte meg. A korábbi csillagrobbanásokhoz képest messze ez volt a legnagyobb - közölte Alex Filippenko, a felfedezésben részt vett csillagászok egyike.

A szupernóva luminozitása (a csillag felületéről egységnyi idő alatt kisugárzott energia) a Napénak az ötvenmilliárdszorosa, tömege a Nap tömegének százötvenszerese volt. A robbanás már régóta történt, de csak tavaly fedezték fel, miután több billió kilométert tett meg, mielőtt a Földről láthatóvá vált.

A szupernóvát 2006 szeptemberében fedezték fel, és ez volt eddig a legnagyobb és a legerősebb csillagrobbanás - közölte sajtótájékoztatóján a kutatást vezető Nathan Smith csillagász, a berkeleyi Kalifornia Egyetem munkatársa. Mario Livio, a baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet asztrofizikusa szerint a szupernóva olyan típusú robbanás eredményeképpen jött létre, amely eddig csak az elméleti számításokban létezett. Mint mondta, az univerzum csillagjainak első generációja is feltehetően ily módon halt meg.

Szokványos szupernóva esetében a csillag magja összeroppan, amikor a nukleáris tüzelőanyaga elfogy, és neutroncsillaggá vagy fekete lyukká alakul át, nehéz elemeket szórva a csillagrendszerbe. A mostani szupernóvánál azonban nem történt magkollapszus, a csillag magja a robbanáskor kilökődött és minden anyagát a világűrbe dobta.