A NATO lebombázta, a turisták imádják

Az épület olyan elegáns környéken van - a néhai királyi paloták, nagykövetségek, milliárdosok lakta, a városközponttól nem messze lévő erdős Dedinjén -, hogy oda még turisták se nagyon járnak, hogy lefotózzák a romokat. Nem is kell odamenniük, hiszen a város központjában találnak épp elég megörökítendő témát.

Van abban valami hátborzongató, ahogy a Belgrádban tárt karokkal várt turisták - lehetőleg nyugat-európaiak és amerikaiak - izgatottságtól elkerekült szemmel nézik, s fotózzák a város egyik legforgalmasabb részén, a Milos herceg sugárúton a hajdani jugoszláv belügyminisztérium és a vezérkar bombatalálattól szaggatott épületét. Aki hajlandó egy kicsit messzebb menni, az a Száva másik partján, a modern Új Belgrád városnegyedben a hajdani kínai nagykövetség kiégett vázát is megtekintheti. Az épület - szemben a precíziós bombák elpusztította többi célponttal - NATO-állítás szerint véletlenül kapott találatot.

Az épületcsontvázak változatlanul ott éktelenkednek a szerb fővárosban, s többségükről nyolc évvel a bombázás után sem lehet tudni, hogy milyen sors vár rá. Egyetlen jelentősebb épület kelt eddig új életre, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének az Uscéban, a Duna és a Száva összeérésének helyén álló 24 emeletes székháza, amelyből elegáns üzletközpont lett.

A Tito lakhelyéül és hivatalául is szolgáló, négyhektáros parkban álló Marsalátust az Egyesült Államok elvben 15 millió dollárért vette meg. A szerb hadsereg két hónap alatt eltakarítja a romokat, s utána kezdődhet az építkezés. A szerb-amerikai megállapodás úgy szól, hogy Washington az új követség birtokba vétele után fizeti ki az árat, amely csupán a fele annak, amit független szakértők az adásvételi tárgyalások kezdete előtt megállapítottak. A belgrádi sajtó pedig még azt a lehetőséget is felvetette, hogy ez a pénz sem folyik be a szerb államkasszába, mivel Tito és jobbkeze, Aleksandar Rankovic 1952-ben aláírt egy szerződést az akkori amerikai kormányzattal arról, hogy az Egyesült Államok ingyen kap területet új nagykövetsége felépítéséhez.
Az egykori jugoszláv belügyminisztériumnak - a jelenlegi amerikai nagykövetségtől mindössze pár tucat méterre lévő - hatalmas, szürke, beszakadt közepű tömbjén eközben fák, bokrok nőnek, s csak remélni lehet, hogy egyszer megújul az épület. Négy tendert írtak ki a 22.600 négyzetméter összterületű épületre, győztese is volt mindnek, de a vételár kifizetése háromszor elmaradt. Negyedszerre, 29,1 millió euróért egy izraeli holdinghoz tartozó szerb cég, a Total Holiday szerezte meg azzal, hogy luxusszállodát és business-centert hoz létre benne, de az árat még ő sem fizette ki.

Nagy kérdés, hogy mi lesz a Belgrád egyik legfrekventáltabb helyén, a Külügyminisztériummal szemben, két sugárút kereszteződésében álló kettős rommal, a vezérkar egykori épületével. A valóban szép, felfelé lépcsőzetesen keskenyedő, egymással szembe forduló, drága anyagokból készült épületeket - építészeti, kivitelezési értékük miatt - a kulturális örökség részévé nyilvánították, így lebontásuk szóba sem jöhet. Azt viszont, hogy kinek kell az összesen 28.300 négyzetméteres, csak jókora ráfordítással használhatóvá tehető terület, egyelőre senki sem tudja.

A terep tehát továbbra is a csillogó szemmel, lelkesen fotózó turistáké - mindaddig, amíg a rom körül sétálgató katonák közül valamelyik szigorúan rájuk nem szól, hogy gyorsan keressenek maguknak más témát. A két halott épület ugyanis változatlanul katonai objektum, vagyis nem fotózható.