A kutatások szerint 1943-tól a II. világháború végéig több mint 850 zsidó származású embert vagoníroztak be titokban a milánói földalatti állomáson, hogy a németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolják őket. Többségük nem élte túl a koncentrációs tábort. Az ő emléküket őrzi majd a 6000 négyzetméteresre tervezett múzeum, amely két éven belül nyitja meg kapuit.
"Mi, történészek csak mostanában kezdtük újra feltárni az olasz történelemnek ezt az időszakát, amelynek alig maradt nyoma" - nyilatkozta Michele Sarfatti, a milánói korabeli zsidó dokumentáció központjának vezetője.
A történész elmondta, hogy azért ilyen kevés az adat a deportálásokról, mert az éjszaka leple alatt, a földalatti vágányokról indították a szerelvényeket, s a csekély számú túlélő sem emlékszik világosan a részletekre.
Benito Mussolini Olaszországa 1938-ban vezette be a zsidó törvényeket, ám a deportálások - Észak-Olaszország német megszállásával egyidejűleg - csak 1943-ban kezdődtek meg. Összesen 7800 zsidót deportáltak, s alig egytizedük élte túl a náci haláltáborokat.