Az egykori rabok a Rákosi-rendszer internáltjainak képviselőiként pedig olyan szimbolikus alakjaivá válnak a magyar történelemnek, mint a vörös sipkás honvédek, vagy a pesti felkelők - fogalmazott a köztársasági elnök.
Azért kell Recskről újra és újra beszélni, hogy a társadalom megismerje az akkori rendszer igazi arcát. Azt, hogy a nyers és leplezetlen önkény uralta rendszer tízezrével kényszerítette munkatáborba az ártatlan embereket - fűzte hozzá az államfő.
Sólyom László felidézte, hogy az ország sem működése alatt, sem a megszüntetését követő több mint 30 évben nem tudhatott a recski tábor létezéséről. Ugyanakkor az egykori rabok erőfeszítései nyomán ma már egyre bővül a kultusz - hangoztatta.
Elégtételt jelenthet számukra a Nemzeti Emlékpark létrehozása. Ugyancsak az emlékezetet szolgálja az a Mátramindszenten, éppen a megemlékezést megelőzően felszentelt kápolna, amelyet a tábor egykori büntetőbarakkjának mintájára alakítottak ki - tette hozzá.
Ez azt jelenti, hogy az elmúlt két évtizedben a tanúságtételt, az emlékezés útjára bocsátását elvégezték azok, akiknek ez volt az élete. Most már rábízhatják az ifjabb nemzedékekre, hogy a saját nyelvükön tartsák életben az emlékezetet, s azt is, hogy kötelességünk kiállni az üldözöttek, az igazságtalanságot elszenvedők mellett - mondta Sólyom László.
Krasznay Béla, a Recski Szövetség megbízott elnöke felidézte, hogy az egykori rabok között egyaránt megtalálhatóak voltak arisztokraták és egyszerű emberek, értelmiségiek és kétkezi munkások, illetve a politikai paletta szinte valamennyi színének a képviselői.
Ugyanakkor a kényszermunka közben, a gerendák súlya alatt görnyedve, ezek a színek egybeolvadtak piros-fehér-zölddé - tette hozzá.
Ennek átmentése volna a legfontosabb feladat a mába és a jövőbe - hangsúlyozta az egykori politikai fogoly.
Az ünnepségen megemlékeztek Zimányi Tiborról, a Recski Szövetség másfél hónapja elhunyt elnökéről, majd a köztársasági elnök, Lomnici Zoltán a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetve a politikai pártok, a különböző társadalmi szervezetek, a fegyveres testületek képviselői, illetve az egykori rabok megkoszorúzták a Nemzeti Emlékparkban kialakított emlékművet.
A kényszermunkatábor 1950 és 1953 között működött a Mátrában, Recsk közelében, majd Sztálin halála után, Nagy Imre miniszterelnök utasítására, 1953 őszén számolták fel az intézményt.
