A diákok rá-rácsodálkoznak a kondára, hogy az mily színpompás látványt nyújt. Az önmozgó mű címe: Disznószínszimfónia - 2007.
Hasonló művészi akcióba fogott öt éve egy amerikai fiatal, csak ő marhákkal verset próbált költtetni. Egy gulyányi tehénre szavakat festett, aztán szabadjára engedte őket és izgatottan figyelte, összeállnak-e veretes sorokká, netán hexaméteres fegyelmezettségű csordává, vagy legalább valami szabad verssé. A szókincs javát az akkor 22 éves férfi egy művészettörténeti könyvből merítette csukott szemmel bökdösve. A "tehénmeghajtású" szavak egyebek közt a következők voltak: létező, különc, környezet, művészet. A legmozgényonyabbnak az el (away) felirat, mármint az el-es tehén bizonyult. A marha - talán megihlette, mi virít oldalán - szaván fogta magát: fogta magát és jó időre elkódorgott a többiektől.
A szavasmarhák amúgy három napon át költhettek kedvükre, művészpásztoruk lefotózta és videóra vette műveiket. A barmok legértelmesebb szövegei a következők voltak: "szélsőséges művészet", "tehén környezeti bemutató", "szerves koncepcionális művészet mint költészet".
Mindez Nathan Banksnek mintegy ezer dollárjába (180 ezer forintjába) került - és rengeteg szervezőmunkájába. Féltucatnyi marhatenyésztő hagyta cserben, nagyot legyintve a lelkes ifjú "Cow Projectére", mígnem végül egykori zenetanárnője és annak férje szánta meg a marhaművészt és megengedte, hogy "megköltesse" csordájukat. Ők is féltek azonban kissé, hogy a tehenek idegesek lesznek és emiatt majd kevesebb tejet adnak. Végül jól sültek el "tőgyeik": egy kicsivel még többet is tejeltek, de a marhák azóta sem kaptak irodalmi Nobel-díjat.
