A legnehezebb a problémamegoldás stratégiája, de minden ellenkező híresztelés dacára nem hasztalan azon fáradozni, hogy megkeressük és megszüntessük a konfliktust kiváltó okokat, azaz megoldjuk a problémát. Sokan fáradtságot nem sajnálva bizonygatják, hogy mit, miért és miként nem lehet megoldani. Ezzel tartják fenn, sőt mélyítik a "lövészárkokat" olyan esetekben és ügyekben is, amelyekben konstruktivitással, józan belátással és cselekvéssel nyugvópontot lehetne találni.
A problémamegoldó konfliktuskezelési stratégia alkalmazásának feltétele, - ez egyben nehézsége is -, hogy a szembenállókban legyen kézség a megoldásra, ami együttműködést igényel. A szociálpszichológusok szerint a konfliktusok száma és ereje csökkenhet, ha a résztvevők hajlandók és képesek indokot találni arra, hogy úgy gondoljanak a másikra, mint partnerre, s nem úgy, mint ellenfélre.
A kommunikációnak nagy szerepe lehet az együttműködésben, ugyanis minél inkább tisztában vagyunk a partner szándékával annál inkább elképzelhető az együttműködés. "Érdeklődj mások iránt, ha azt akarod, hogy mások érdeklődjenek irántad " utal rá Kurt Levin a konfliktuskezelés egyik korai kutatója. A szűklátókörűség biztos jele, ha valaki következetesen elutasítja az együttműködést, sőt presztízs okokból tartja fenn a konfliktust.
Az együttműködést sokszor akadályozzák a csoportokon belül az autoriter személyiségek, akik miközben elvárják saját csoportjaiktól a feltétel nélküli engedelmességet, nyílt ellenségeskedéssel viseltetnek a másik csoporthoz tartozókkal szemben. Ez megfigyelhető politikusoknál, pártoknál is, főleg a csoportdöntések esetében. Azt hihetnénk, hogy a csoportok döntéseikben kevésbé szélsőségesek, mint az egyének. Ám a valóságban ez nem mindig alakul így, sőt találkozunk az úgynevezett "kockázat eltolódás" jelenségével, vagyis nagyobb kockázatot vállalnak a csoportok, mint az egyének.
Kísérletek bizonyítják ezt, de magunk is tapasztalhatjuk. Magyarázata: a csoportban a felelősség megoszlik. A társadalomban ugyanis a kockázatvállalás érték, ezért a csoporttagok igyekeznek egymáson is túltenni, így a döntés a szélsőség irányába tolódik el.
Az amerikai szakemberek azt vallják: "Az együttműködés hosszútávon kifizetődő!" Szerintük így érhető el a legnagyobb közös előny, ha az együttműködés folytán mind a két fél arányosan juthat nyereséghez. Amint érintettük, különbségek vannak az egyének és a csoportok társas orientációja között. Ugyanis akik maximális nyereségre törekednek a versengő stratégiát választják, ezzel együtt a maximális kockázatot is vállalják. A további lépésük: ha győztél/folytasd, ha veszettél/változtass képlet.
A kockáztatás, a versengő hajlam gyakori a kevésbé tapasztalt egyéneknél, illetve olyan csoportoknál, ahol ők a hangadók. Ez a habitus együtt jár erőfitogtatással, vakmerőséggel, meggondolatlansággal. Az ilyenek kevésbé tudnak gazdálkodni saját erejükkel, gyorsan nekiugranak egy-egy kockázatos feladatnak. Ám az iramot nem bírván, elfáradnak a siker, és nyereség elmarad, vesztessé válnak, elbizonytalanodnak.
A problémamegoldás számos fontos tulajdonságot igényel, többek között az érdekellentétekben rejtőző probléma felismerését. Szembenézni a problémákkal - tapasztalatokból tudjuk - nem könnyű dolog a magánéletben csakúgy, mint a munkahelyeken vagy társadalmi szinten. Különösen nem könnyű, mert le kell "ásni" a konfliktus gyökereihez, e nélkül elképzelhetetlen a megoldás. Mégis oly sokszor a problémát szívesen söpörjük a szőnyeg alá, miközben a konfliktus élesedik. A problémát tehát szükséges felfedezni, és a feldolgozásához hozzálátni. Ez feltételez kreativitást, szellemi hajlékonyságot, a megoldások iránti készséget. Mindezek nemcsak adottságok, velünk született tulajdonságok, hanem tanulással, szándékos törekvéssel, tudatossággal fejleszthetők.
Minden emberi cselekvéshez akarat is kell. A szándék és az elhatározás még nem elég, ez csupán a fellángolásig vezethet. A lényeg: ha valamit eldöntöttünk, helyesnek tartunk, akkor vigyük végig a megvalósításig. Ne magyarázzuk gyengéinket, ne keressünk kibúvókat. Az energiát összpontosítsuk a megoldásra.
dr. Takács Ilona