E sorok írója, innen Európa másik szegletéből úgy látja, hogy adnotok kéne még egymásnak egy esélyt. Azért is merészelek így beleszólni, mert sok közös vonást találtam veletek.
A legkézenfekvőbb a számmisztikai: körülbelül azonos a lakosságunk száma. Nálatok is van csipkéjéről híres város, nálunk is. Ti is neveltettek szecessziós mestereket, mi is. A ti legmagasabb hegycsúcsotok is megmosolyogtatja Európa magaslati levegőjét szívó állampolgárait, mi sem dicsekedhetünk a Kékestetővel sok helyen.
Szóval szinte testvérként aggódom Belgiumért, és azért is, mert országotok eltűnésével rengeteg egyedülálló érték sorsa válhat bizonytalanná. Ki tudja, hogy mennyi rosszat tehet a nemzeti büszkeség a szakítás alatt, hogy nem viselkedtek-e majd úgy értékeitekkel, mint a gyermekeiken civakodó válófélben lévő házaspárok.
Éppen ezért összeállítottam nektek egy listát a legszebb pillanataitokról, eddig, hátha megérzitek, hogy érdemes folytatni vagy ha mégsem, legalább megőrzitek őket, olyannak amilyenek: belgának.
Ha nem lett volna soha Belgium és a belgák a világ szegényebb lenne majdnem 500 fajta sörrel. Köztük leginkább a hölgyek által nagyra értékelt különböző gyümölcsízűekkel. Hiányoznának a finomabbnál finomabb csokoládék. És nem tudnánk, hogy mi fán terem a sült krumpli.
Nélkületek nem riporterkedhetett volna Tintin és nem törpölhetnének a Hupikék Törpikék.
Minden pipa pipa lenne a belga festészet (és Magritte) nélkül. Nem tudnánk, hogy a boldogságnak kék madara van.
A könnyűzenei élet szegényebb lenne a szaxofonnal, és Plastic Bertrand-nal.
Szegény II. Albert munkanélküli segélyért kell, hogy folyamodjon, és nem lesz állam, akitől kérje. Bajban lesz a főváros jelképe,a pisilő kisfiú, mert nem lesz kit meglátogatni az őt eddig öltöztető külföldi delegációknak.
Maradjatok békében együtt, hogy NE LUX államok legyen azon a területen. Hogy a magyaroknak ne csak a zenekar jusson eszébe a belga szó hallatán.
Maradjatok együtt és higgyétek el: nem akadály az öt parlament és a három hivatalos nyelv.
Mi több mint ezeregyszáz éve élünk itt együtt. Egy hivatalos nyelvünk van, de nem egy nyelvet beszélünk.
Nekünk van kormányunk, az nem baj.
Összvissz egy parlamentünk van, az a legkisebb baj.
Csak egyetértés nincs, ez a baj.
Forrás FH