A "világrendetlenség" összetevőinek kutatói nemrég megdöbbentő felismerésre jutottak: Földünk lakosságából mintegy 2,8 milliárd ember nem jut WC-hez, kis- és nagydolgát a szabadban végzi, kihasználva a terep mélyedéseit, gödröket, árkokat, falakat, fákat, bokrokat és minden egyebet.
Mint a német Die Welt című német lap írja, Berlinben, az Alexanderplatz közelében, a Demokrácia és az Emberi Jogok Házában működik egy különleges testület, amelynek neve Német Illemhelyügyi Szervezet (Deutsche Toilettenorganisation). Egyik elnökségi tagja, Reinhard Marth, aki egyébként építészmérnök, csodálkozik azon, hogy az emberek megmosolyogják az elnevezést, holott jövőre, 2008-ban külön fel fog figyelni a világ erre az intézményre, ENSZ-határozat alapján ugyanis "az egészségügyi kérdések éve" következik. "Tiszta illemhelyeket akarunk és állandóan működő vízöblítéses rendszert minden ember számára" - hangoztatja Reinhard Marth.
Christine Werner építészmérnök asszony, aki a Német Műszaki Együttműködési Társaságban tevékenykedik, a világ sok táján tanulmányozta a WC-helyzetet (angol eredetű e megjelölés, a Water Closet "vízöblítéses illemhelyet" jelent) és az olimpiára készülő Kínáról volt e tárgyban mondanivalója: "Magában Pekingben is voltam, és kellemes tervezésű komposztáló (trágyázásra alkalmas anyagot előállító) illemhelyeket látván megállapítottam, ezek jobban vannak berendezve, mint számos nyilvános WC Németországban." Christine Werner az "Ecosan" program egyik felelőse, ennek tárgya az "Ecological Sanitation", ezen belül az öblítővíznek és magának az emberi székletnek a hasznosítása, a vizelet különválasztása, "száraz illemhelyek" kialakítása, "természetes trágya" előállítása, végső fokon az egészségügyi alapellátás biztosítása olyan országok számára, amelyek nem rendelkeznek vízzel és nincs pénzük csatornahálózatra. "Ha a vizelet elkülönítésre kerül, a székletet biztonságosan raktározzák és szárítják, számos egészségügyi probléma megoldhatóvá, értékes trágya biztosíthatóvá válik" - állítja Werner asszony.
"Közép-európaiak még gondolni sem bírnak az emberi széklet trágyaként való hasznosítására, holott a mezőgazdaságban nem ismeretlen a derítőföld alkalmazása, vagy az iszapolás" - jegyzi meg a szóban forgó német lap, rámutatva, hogy az "Ecosan" programban már megjelenik a vákuumszivattyú (gáz eltávolítására vagy ritkítására szolgáló szivattyú) és a biogázkészülék (eredetileg istállótrágyából fejlődő, világításra és gépek üzemeltetésére szolgáló gáz előállítására alkalmas berendezés).
A "Hamburg Wasser" vállalat nekifogott egy kétezer lakost befogadó negyed építéséhez, amelynek minden lakásában lesz vákuumszivattyú-biogáz rendszer. Ulf Rakelmann, a hamburgi vállalat műszaki fejlesztési osztályának munkatársa azzal számol, hogy a "vákuum WC-k" alig egy liter öblítővízzel működnek majd, ami olcsóbb és takarékosabb vízgazdálkodást tesz lehetővé, emellett "koncentrált feketevíz" áll elő. ("Feketevíz" a szaknyelvben a WC-ben felhasznált öblítővíz, "szürke víz" az egyéb háztartási szennyvíz.) Hamburg Jenfeld kerületében a két "víztípust" különválasztják, így nem kerülnek együtt a csatornarendszerbe. Előbbiből állítólag a gyógyszerüledéket is el lehet különíteni.
A német nagyvárosban a vizelet-elkülönítést eddig csak a vízöblítés nélküli nyilvános illemhelyeken alkalmazták, a szárazanyag-tartalom a helyi műszaki egyetemre került, az eddig nevetségesnek tartott, de egyre fontosabb hasznosítási módszerek kidolgozása céljából.
Professzorok szerint fontos trágyázási vegyi anyagok, különösen a foszfát, pótolhatatlanok és a következő években egyre drágábban lesznek. Hamburgban a csatornahálózat 165 év alatt nőtt 5400 kilométerre, ami az "Ecosan" programnak nem ígér gyors sikert, de tervezői azt hangoztatják, hogy a széklet és a vizelet egy idő múlva víz, energia, sőt tápszerek előállítására is használható lesz. Megszűnik mindez tabutéma lenni.
Németországban is irigylik persze a japán illemhelykultúrát, azokat az utcai WC-ket, amelyek automatikusan nyílnak, ablakaik elektromos melegítést kapnak, enyhén langyos vízzel feleslegessé teszik a papírhasználatot, kellemesen illatossá teszik a fülke légterét, sőt ellenőrzik a vendég vércukorszintjét is. A németországi zuhanyozós illemhelyek értékesítési ügynöke keserűen rögzíti a tényállást: "Kezet mosunk, zuhanyozunk, de papírt használunk ott, ahol a legszennyezettebbek vagyunk."
Pirityi Sándor
