Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy divatlapok sokaságából csak a „tökéletes” női alkat köszön vissza. Milánóban a divathét nyitányán ezúttal bizarrabb látvány is akad, mint a kifutók csillogása. Egy óriásplakát előtt ragadnak le az emberek, megnézik, összesúgnak, vitatkoznak róla. Felkavaró kép. Egy 25 éves francia színésznő, bizonyos Isabelle Caro látszik a fotón, aki kamaszkora óta anorexiás és most mindössze 31 kiló.

A dolog attól megbotránkoztató, hogy ugyanez a hölgy és a hozzá hasonló modellek ruhában még lehet jól is néznek ki, de a csupasz valóság elborzaszt és gondolkodásra késztet mindenkit.



A reklámmal szemben még Giorgio Armani divatdiktátor is megértő: "A képek durvák ugyan, de alkalmasak arra, hogy ráirányítsák a figyelmet erre a súlyos betegségre, ezért tisztességesnek tartom a kampányt.”

Az evészavarok két alapvető típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Jellegzetesen pszichoszomatikus zavarok, amelyek kialakulásában biológiai, pszichológiai (egyéni és családi), valamint társadalmi-kulturális tényezők egyaránt helyet kapnak. Gyakoriságuk fiatal nők között 1-4%, ezt hazai adatok is megerősítik. Ugyanakkor van egy nem mérhető kategória, akik nem mennek el orvoshoz, és ameddig tudják titkolják betegségüket a környezetük előtt.

Fekete Melinda, szak pszichológust kérdeztem az anorexiáról, mint társadalmi jelenségről.

F. M.: Az egész abból indul ki, hogy bármennyire is sovány a fiatal ő kövérnek érzi magát. Ennek legtöbbször lelki eredete van és valamiféle konfliktusból táplálkozik. A lányoknál gyakran kiváltó ok, ha összeveszik a barátjával. Elég, ha a fiú véletlenül megemlíti a súlyát, vagy hogy fogyjon le, már ez is vezethet az anorexia kialakulásához. Ők ezt direkt teszik magukkal, direkt akarnak soványak lenni, ezt természetesnek érzik. Ehhez persze a média is hozzájárul, hiszen nem a megfelelő példát követik, főleg a fiatal lányok. A manöken alkat még mindig a sovány, bár próbálnak küzdeni ellene, de még mindig messze vagyunk az egészségestől.

Szinte mindenhol azt halljuk, hogy ez a betegség a lányokat érinti. A férfiaknál egyáltalán nem fordul elő az anorexia?

F. M.: Az utóbbi években jelent meg az invers anorexia nervosa, ami azt jelenti, hogy egy fordított testképzavar alakul ki, ez viszont már a férfiakra jellemző. Hiszen milyen ma a divatos férfi? Hatalmas vállak, erős karizmok, és ezt nagyon sokan csak úgy tudják elérni, hogy anabolikus szteroidokat szednek. Ez a testépítő férfi ideál kép jelen van manapság. Náluk ez a fordított anorexia úgy működik, hogy már megvannak a szép izmok, de még mindig túlságosan soványnak érzik magukat, és további edzésekkel próbálják elérni a számukra ideálisnak gondolt testalkatot. Ez még nem is lenne, akkora baj, de szedik azokat a szereket, amiknek rendkívül sok káros hatása van.

Ha valaki egyszer anorexiás volt, abból meglehet teljesen gyógyulni, vagy folyamatos rettegés marad az élete, hogy mikor esik újra vissza?

F. M.: Meglehet gyógyulni, ha időben szakemberhez kerül. A legideálisabb megoldás, ha egyszerre kerül orvoshoz, aki gyógyszeres kezeléssel próbál segíteni rajta, és pszichológushoz, aki pszichoterápiával egészíti ki a kezelést.

A beteg környezete mennyire veszi észre a bajt?

F. M.: Észre kell venniük, hiszen rohamos fogyásnak indul az anorexiás ember. Persze vannak olyan tevékenységek, amiket a család nem lát. Az, hogy nem eszik az illető, az csak egy a sokból, de a rendszeres hánytatás, a vízhajtó szedése, vagy a különböző étvágy csökkentő kapszulák szedése már titokban történik. Általában a szülők hozzák el, mert a gyerek nem akar orvoshoz fordulni és a közreműködés az orvossal nagyon nehezen megy. Azt kell elérni náluk, hogy felismerjék, hogy az életük a tét és ha nem segítenek rajtuk, akkor meghalhatnak. Amíg ez nem történik meg, kevés esély van a gyógyulásra.

Veszélyes nagyon, mert rengeteg betegséget vonz maga után, úgymond társuló betegségként követi az anorexiát a gyomortágulat, a hasmenés, a nőgyógyászati problémák, vagy a kiszáradás, a kirepedezett bőr, a haj hullás, hangképzési zavarok, és a fogkopása is.

Sütő Enikő egykori modell, az egykori Fabulon hirdetés meztelen hátú szépsége mára fényes karriert futott be jogászként és üzletasszonyként is. Budapest egyik legsikeresebb modell iskoláját működteti.

Amikor Ön modellkedett mennyire volt elvárás ez a ma divatos csontsovány testalkat?

S. E.: Szerencsére akkor még semennyire. Teljesen normális alkatú lányok voltak a kifutón és a divatlapokban, akkor még nem voltak ilyen problémák.

Mennyire látja fontos problémának az étkezési zavarokat?

S. E.: A modell iskola mellett egy alapítványban is dolgozom, ahol beteg gyerekekkel foglalkozunk és az a meglátásom, hogy ez annyiban célzottan a modellekre vonatkozik, hogy az ő vékonyságuk szolgál mintául, de maga a betegség, nem csak a modelleket érinti. A hétköznapi életben is nagyon sok tinédzser szenved ilyen táplálkozási devianciában és ez egy tudati viszonyulás.

A modell iskolájában mennyire próbálja ezt kiszűrni?

S. E.: Én a magam részéről, az iskolámban elégé próbálom ezt kezelni, mert meggyőződésem, hogy ez nem a bevitt táplálék mennyiségétől függ, hanem egyszerűen egy tudati eltérés, a megfelelés kényszere, a verseny presztízse, ami miatt kialakulhat ez a gyerekeknek. Ez már egy okozat és talán ezen kellene lazítani.

Lát arra esélyt, hogy ez a közeljövőben változni fog?

S. E.: Nem az a jellemző a világ modell piacán, hogy feltétlenül ezek a zörgő csontú modellek legyenek jelen, vannak ilyen nagyon szélsőséges tervezők, akik erre hegyezik ki a kollekciót. Alapvetően ezek a modellek a kiindulási pont, de a fő probléma már sokkal kiterjedtebb minden szempontból, és főként tinédzser probléma. Nem kifejezette csak a testre vonatkozik, hanem aki a testével akarja kifejezni önmagát vagy a teste szükséges a munkájához, egyáltalán a megjelenése fontos. Ezek az emberek így akarnak versenyben maradni és itt kell valamiféle változtatást végre hajtani.