Valaki lop - feltételezem, ebben mindenki egyet ért. De már egészen picike korunkban megtanultuk, hogy a szavakkal nem árt vigyázni. Nem mondjuk azt, hogy az óvónéni hülye, nem mondjuk azt, hogy senkinek sem adunk a csokinkból. S ha egy bibircsókos, rossz szagú néni barackot nyom a fejünkre, nem sikítunk fel. Kordában tartjuk magunkat. Nem kordon mögött, s nem is hordában, hanem így, ahogy mondom: kordában. Akkor is, amikor rohadt nehéz.
„Nem igaz, hogy Magyarországon ellopják az európai uniós pénzeket, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke ebben a kérdésben hazudott” - jelentette ki Gyurcsány Ferenc hétfőn, napirend előtt az Országgyűlésben; Orbán Viktor múlt heti kijelentésére utalva. Majd leszögezte: ezt Magyarországnak ki kell magának kérnie.
Hát kérjük ki. Legyen ez az első lépés. De mi lesz a második? Unalomig ismert felállás: két állítás áll egymással szemben. Most akkor lopnak, vagy sem? Lopunk, vagy nem lopunk? Gyurcsány lop, vagy Orbán lop? Az, hogy egyáltalán ez a kérdés megfogalmazódhat: kiválóan jelzi politikai diskurzusunk színvonalát. Egyszerűek vagyunk, mint egy raklap. És úgy látszik, sokaknak ez kell. Ez az érdeke. Én nem tudom, hogy lehetne-e ennél egyszerűbb a magyar politika, mint amilyen most.
Mert mit lopnak itt igazából? A szavak hitelét lopják el, mint jó melós a gyárat a régi szép kádári mocsárban. Ellopják, szétszerelik a szavainkat, aztán otthagyják, mint tévészékház előtt a kiégett kocsironcsot.
A miniszterelnök jelezte, nagyon szívesen mondaná ezt az ellenzéki pártvezető a szemébe, de nincs a teremben, így Navracsics Tibor frakcióvezetőtől kérte, tolmácsolja szavait Orbán Viktornak.
Biztos van egy olyan terem, ahol megtalálható Orbán vezér. S ahol tolmácsolnak neki. Az egy nagyon komoly terem lehet. Tele lehet igazsággal, a csilláron szlogenek lógnak, a falon meg kitüntetések. A lampionok pedig narancsszínben pompáznak. Az ablakok elfüggönyözve, egy régi gramofon tölcsérén pedig folyamatosan szól a nép hangja. Persze a biztonság kedvéért az asztalon egy kis tégelyben ott lapul egy adag forró ólom is. Vazul márkájú.
Gyurcsány Ferenc próbálta megtudakolni, kit vádol lopással a Fidesz-elnök: a kormányt, a miniszterét vagy önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások ezreit, ahová az uniós források túlnyomó része került.
"Ha jól értem: ha nagy részét ellopták, akkor nyilván azok lopták el, akikhez a nagy része megy. Azt mondaná az ellenzéki párt elnöke, hogy Magyarország egy tolvaj banda?" - tette fel a szónoki kérdést Gyurcsány. Hangsúlyozta: ez nyilvánvalóan lehetetlen, és ebben mértéket tévesztett a Fidesz elnöke.
Ha még csak ebben vesztett volna mértéket. Most nem ártana egy Tölgyessy Péter, egy Debreczeni József, vagy egy Illés Zoltán az elnök úr mellé. De talán Rogán Antal is tudna jó tanácsokkal szolgálni.
Eszméletlen, hogy úgy lehet valaki egy néppárt elnöke, hogy a népből egy-két milliónyit folyamatosan kirekeszt. Állandóan ócsárolja a tőle eltérő gondolkodást. A népből leginkább a népi demagógia érdekli. Budapest-ellenes, a vidéket mitizálja, s jól el is van vidéken, a régi kisgazdapárt bázisán eleszegeti a szőlőt, meg a zsíros deszkát. A demokrácia kiskapuira játszik. Úgy uszít, hogy ne lehessen felelősségre vonható.
„Nagy megnyugvás lenne mindegyikőnknek, ha az, aki ezt a nyilatkozatot tette, azt mondaná: tévedtem, nem állt szándékomban megsérteni az országot, nem pedig szótlanul vagy gyáván itt hagyni ezt a mondatot mindegyikőnk sérelmére” - fogalmazott Gyurcsány Ferenc. Szerinte ha elindul ez a fajta politika, akkor sokan azt gondolják, ez így normális, és nem "kapják fel a fejüket" hasonló esetekre.
Példaként említette: a Fidelitas sajtótájékoztatót tartott arról, hogy a kormány csökkentette a lakhatási- és tankönyvtámogatást a felsőoktatásban. „Ez nem igaz, a valóság éppen az ellenkezője” - közölte Gyurcsány Ferenc. Szégyenteljesnek nevezte az effajta megközelítést és - mint mondta - képtelen megérteni, amikor valaki a legkisebb szakmai, politikai, emberi tisztességet sem vállalva kiáll és valótlanságot állít. 
„Milyen célt szolgál ez? Ez lenne a nemzeti elkötelezettség?” - tette fel a kérdést. A kormányfő arra kérte a Fidesz frakcióvezetőjét, vesse latba tekintélyét saját képviselőcsoportjánál, hogy valós és őszinte alapú kritikával éljenek, ne olyannal, ami hazug és tisztességtelen.
Épeszű ember régóta elvesztette a fonalat, s fogalma sincs róla, mi az a nemzeti elkötelezettség. Mert általában olyan szájakból lehet hallani a legnagyobb hangerővel, melyekben a kapa is bőven elfér.
A Fidesz frakcióvezetője nem fogja latba vetni semmilyen tekintélyét. Szarik bele az egészbe. „Annál jobb itt, minél rosszabb” Pártja módszeresen felégeti az összes hidat, amelyen még visszamászhatna a polgársághoz, az értelmiséghez, egyáltalán az értelemhez. Mert politikájuk nem polgári, s nem is néppárti politika. Leginkább egy ámokfutás, ahol semmi sem drága, belefér Kádár és Árpád-sáv, Torgyán és Thürmer, „lopás” és „hazaárulás”, ha éppen az kell. Pusztuljon a kormány, pusztuljon mindenki, aki mást akar. Óvoda.
