A szocialista képviselők saját magukat szavazták le, mikor elutasították Juhászné Lévai Katalin mentelmi jogának felfüggesztését. A képviselő mentelmi jogának felfüggesztését a Legfőbb Ügyész kezdeményezte közokirat-hamisítás gyanúja miatt. Mivel a végső döntést nem a bizottság, hanem az országgyűlés hozza, már nincs lehetőség ennek megváltoztatására. Takács Flóra, az Új Generáció alelnöke szerint fontos lett volna, hogy Lévai Katalin tisztázhassa magát. Nyílt levélben fordult tehát az MSZP frakcióvezetőjéhez, és arra kérte, hogy képviselőcsoportját a jövőben a mentelmi jog eredeti, alkotmányos funkciójának megfelelő viselkedésre szólítsa fel.



Az eset kapcsán felmerül, hogy miért a parlament, és miért nem az érintett szervek döntenek ezekben a kérdésekben; valamint az is, hogyha a szocialisták először el akartak tekinteni képviselőtársuk mentelmi jogának figyelembe vételétől, miért „másították meg” aztán döntésüket? Egyáltalán, mitől véd meg egy politikust mentelmi joga, milyen esetekben javasolják a felfüggesztést, és meddig terjed ki az ügyben illetékes Mentelmi Bizottság jogköre? Vagy a képviselő mindent megtehet, a kollégák majd úgyis „kihúzzák a csávából”?

A fenti problémákat tisztázandó, megkérdeztük az esetről Dr. Hende Csaba Fideszes képviselőt, a Mentelmi bizottság tagját.

Pontosan milyen ügyekben dönt a Mentelmi bizottság?

- A Mentelmi bizottság nem dönt a mentelmi jog felfüggesztésének vagy fenntartásának tárgyában, hanem javaslatot tesz; mondjuk úgy, ajánlást tesz az Országgyűlés plenáris ülésének, ahol kétharmados többség szükséges a mentelmi jog felfüggesztéséhez. A bizottság munkájában és a mentelmi jogalkalmazásban az évtizedek alatt kikristályosodtak bizonyos elvek. A mentelmi jog célja semmiképpen sem lehet az, hogy holmi kiváltságként működve országgyűlési képviselőket ebbéli minőségükre hivatkozva a törvényes felelősségre vonás alól mentesítsen. Épp ellenkezőleg; fokozott erkölcsi követelmény támasztható joggal egy parlamenti képviselővel szemben, ami a törvények betartását hangsúlyozottan a kötelességévé teszi. A mentelmi jog fenntartása, tehát a büntetlenség biztosítása a képviselői véleménynyilvánítási szabadsággal, a politikai vita szabadságával kapcsolatban és zaklató jellegű megnyilvánulások kapcsán merülhet föl; ahol a kialakult gyakorlatra való figyelemmel nem indokolt az, hogy a képviselőket kijelentéseik, különféle politikai vitákban elfoglalt álláspontjuk, netán bárkire nézve sérelmes megjegyzéseik miatt bíróság elé lehessen rángatni, és ezáltal akadályozni lehessen őket a képviselői munkában.

Mindig a legfőbb ügyész indítványozza közvádas ügyben a mentelmi jog felfüggesztését. Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úr a Mentelmi bizottsághoz fordult, egy meglehetősen szövevényes okirat-hamisítási ügyet vázolt fel a parlamentnek, és kérte, hogy adják ki Lévai Katalint, szabad folyást engedve az igazságszolgáltatásnak. Tekintettel arra, hogy az ilyen jellegű ügyekben a Mentelmi bizottság töretlen gyakorlata szerint a képviselőt ki kell adni, ellenszavazat nélkül, mindössze egyetlen tartózkodással döntött emlékeim szerint a bizottság arról, hogy Lévai Katalin mentelmi jogának felfüggesztését fogja javasolni. Maga az ülésen megjelent képviselő is ezt kérte, és jelezte, hogy kérni fogja mentelmi joga felfüggesztését a plenáris ülésen is. Ezt követően történt az a lényegében mindeddig példátlan eset, hogy a bizottság egyöntetű ajánlása és a képviselő ezirányban megtett felszólalása ellenére az Országgyűlés fenntartotta a mentelmi jogot. Itt elsősorban a szocialista frakció képviselői nyomták meg úgymond a „rossz gombot” - nézőpont kérdése, hogy ezzel ártottak vagy használtak-e Juhászné Lévai Katalinnak.



Lehet-e tenni valamit ilyen esetben, ha az Országgyűlés leszavazza a bizottság javaslatát?

- Gyakorlatilag semmit. Bár, ezen most el kellene gondolkodni, hogy meg lehet-e ismételni ezt az eljárást; nincs erre gyakorlat. Nem is szokott ilyesmi előfordulni. Most Juhászné Lévai Katalin olyan helyzetbe került, hogy egy nem túl jelentős büntetőügyben nem tudja bebizonyítani az ártatlanságát; hanem az a helyzet maradt fenn, hogy őt az országgyűlés nem adta ki, és megakadályozta, hogy az ügyészség vele szemben eljárjon. Ez a mai világban, amikor minden a képviselői kiváltságok elleni tiltakozástól hangos, véleményem szerint sem az érintett képviselőnek, sem az őt „megvédő” szocialista képviselőtársainak, sem pedig az egész parlamentnek nem válik dicsőségére.

Milyen esetekben érvényes a mentelmi jog, hogyan határozzák ezt meg?

- Mondok egy példát. Mondjuk rágalmazás, becsületsértés vagy közösség megsértése címen a képviselőt parlamenti felszólalása, a sajtóban vagy egy tévévitában tett nyilatkozata, kissé hevesebb tónusban előadott véleménye miatt feljelenti valaki - a sértett, egy állampolgár, bárki. Ez belefér; nem szabad, hogy a képviselők szájkosarat erőltessenek magukra attól való félelmükben, hogy egy erőteljesebb kifejezés miatt a bíróságon kötnek ki, mert valakinek nem tetszik, amit mondanak, vagy épp a képük nem tetszik. Ilyen esetekben meg szoktuk védeni a képviselőket - tehát minden olyan esetben, amikor a képviselői munka nyugodt végzése szenvedne csorbát, vagy amikor egyértelműen zaklató jellegűnek tűnik a pereskedés.

Előfordulnak egészen extrém esetek - és ez nem oldalfüggő: még az első ciklusban volt egy olyan sajnálatos eset, hogy egy könnyű testi sértési ügyben, mikor az egyik - egyébként MDF-es - képviselő a saját anyósával keveredett tettleges összetűzésbe. Természetesen ez ugye semmilyen összefüggésben nem volt az ő képviselői minőségével, de valahogyan az Országgyűlés jórészében valami szolidaritás ébredt iránta, mert nem adták ki őt. Ez egy elhíresült eset; a rossz döntés tipikus esete. Komoly közvádas bűncselekmény fennállásakor elvétve fordul elő ilyen: ciklusonként egy-egy hasonló történik. Ez a mostani eset annyiban sajátos, hogy itt maga a képviselő is úgy nyilatkozott, hogy maga szeretne odaállni a bírái elé, hogy bebizonyíthassa ártatlanságát - bár, hogy ez mennyire volt őszinte vagy egy színjáték része, azt így utólag nehéz lenne megítélni.

Mitől függ, hogy javasolják-e a mentelmi jog felfüggesztését? A tett súlyossága határozza ezt meg?

- Egyáltalán nem attól függ, ez az eset például lényegében bagatell bűncselekmény. Arról van szó, hogy Juhászné Lévai Katalin a Hajdú-Bihar megyei Területfejlesztési Tanács elnöke volt, és annak a tanácsnak van egy munkaszervezete, egy közhasznú társaság, amelynek volt egy könyvvizsgálója. Ezt a könyvvizsgálót felmentették, csak ezt elfelejtették átvezetni az iratokba. És ezért egy évvel később, az egy évvel későbbi dátummal - tehát végül is egy meghamisított magánokirattal - jelentették be ezt a változást a cégbíróságon. Szóval, ez nem a világ legnagyobb bűnügye. És mivel semmi köze Lévai Katalin képviselői munkájához, és nem fűződik ahhoz senkinek semmilyen érdeke, hogy az ilyen jellegű cselekmény megnyugtató bírósági lezárás nélkül maradjon; értelemszerű volt, hogy fel kell függeszteni a mentelmi jogot. Ebben az ötpárti összetételű Mentelmi bizottság „csont nélkül” egyet is értett, nem volt semmi vita; hiszen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen ügyben a mentelmi jog fönntartását javasoljuk.

Takács Flóra, az SZDSZ ifjúsági tagozata, az Új Generáció alelnöke szerint sem a tett súlyossága a mérvadó ebben az esetben, hanem az, hogy a politikusoknak meg kell kapniuk a lehetőséget arra, hogy tisztázhassák magukat.

Milyen indokokra hivatkozva tiltakoztak Juhászné Lévai Katalin mentelmi joga felfüggesztésének leszavazása ellen?

- Nem fűztünk hozzá részletesebb magyarázatot, mert szerintünk eléggé nyilvánvaló, hogy az elmúlt években történt néhány hasonló eset, részben ahogy az Orbán-kormány semmibe vette többször a jogállamot, illetve az íratlan szabályokat, ezekre az ezerszer elmondott dolgokra, például a háromheti parlamentre gondolok; innentől kezdve kialakult egy olyan politikai kultúra, ahol a pártok időről időre átlépik ezeket a szabályokat. Az elmúlt időben például itt volt ez a Zuschlag-ügy: a fiatal politikusokra vagy általában a politikára nem vet túl jó fényt, hogy az emberek azt látják, hogy bilincsbe verve visznek el politikusokat. Többször hangsúlyoztuk, nem csak Zuschlag kapcsán, hanem korábban is, hogy nekünk nagyon fontos az, hogy a politika visszanyerje a hitelét, illetve, hogy az emberek tudjanak bízni a politikusokban - és ez pont egy olyan eset, amivel kapcsolatban ki tudtuk ezt fejezni. Ez az ügy a politikusok moralitásának a kétségbe vonásáról szól, és mi azt gondoljuk, hogy nem egymásra kell mutogatni, hanem az erre felállított intézményeket a jogállamban hagyni kell működni.

Mit gondol, lesz-e foganatja a Lendvai Ildikónak írt nyílt levelüknek konkrétan erre az esetre vonatkoztatva vagy a későbbiekben?

- Ezek nyilván úgy működnek, hogy azok a politikai erők vagy civil csoportosulások, akik nem értenek egyet, időről időre felemelik a szavukat. Nagyon remélem, hogy ennek lesz eredménye. Ez jogilag úgy néz ki, ha jól tudom, hogy Juhászné Lévai Katalin a mentelmi jogáról már nem mondhat le, tehát csak a mandátumának a lejárta után lehetséges csak eljárást kezdeményezni ellene. Ez azonban mégsem történhet meg, ha újraválasztják; tehát, lehetőséget kaphat tisztázni magát azzal, ha mondjuk nem választják újra. Ez is egy módja annak, hogy kiderüljön az igazság. Ez most nem történt meg, de mi abban reménykedünk, és a nyílt levélnek is ez volt a célja, hogy a jövőben legalább nem így fognak eljárni.

Dr. Hende Csaba, a Mentelmi bizottság tagja szerint nem történt olyan komoly bűntett, hogy képviselőtársainak feltétlenül „meg kellett volna mentenie” Juhászné Lévai Katalint. Ön mit gondol erről?

- A probléma az, hogy ki hogy ítéli meg, hogy mi a komoly bűntett. Felmerül a gyanú valakivel kapcsolatban, itt konkrétan a közokirat-hamisítás, és ha ezek a dolgok nem derülnek ki, akkor az ellenérdekelt párt az egyéb ilyen ügyeket is elő fogja hozni. Erre elég jó példa, hogy ma tovább pörög ez az ügy, a Magyar Nemzet címoldalán, illetve második oldalán arról számolnak be, hogy elvileg már van bizonyítékuk arra, azaz felmerült, hogy már magánokirat-hamisítás miatt is nyomozás indult; és arra nem adtak a szervek választ, hogy emiatt miért nem kezdeményezték a mentelmi jog felfüggesztését. Nekünk a politika működésével van problémánk - a konkrét ügyben én nem tudom megítélni, hogy mennyire súlyos a közokirat-hamisítás, hiszen nem én vagyok a nyomozó szerv -, azzal, hogy így nem tud kiderülni az igazság, a pártok csak egymásra mutogatnak. Mi azt szeretnénk, ha ki tudna derülni pártoktól függetlenül, hogy mi van a háttérben. Ezek az ügyek ezért fontosak; nem pedig azért, hogy a közokirat-hamisítás ügyét a Zuschlag-üggyel vagy korábbi más ügyek súlyával hasonlíthassuk össze - tudtuk meg Takács Flórától.

Az igazság itt tehát már sosem fog kiderülni. Talán majd legközelebb.