Megjegyezte: sajnálja, hogy sok fotográfia elveszett. Mint fogalmazott, nem a maga, hanem az operaház múltja enyészett el - ezért inkább a Töredékek a múltból címet adta volna a kiállításnak.
Hiányzik például a Ring rendezésének teljes képdokumentációja, pedig a Wagner-trilógiát záró Istenek alkonya színrevitele után három németországi meghívást is kapott - említette példaként a Kossuth- és Erkel-díjas rendező.
Békés András számos nagy sikerű rendezését azonban felidézi a kiállítás, például Donizetti művét, A szerelmi bájitalt, Offenbach Kékszakállját, és Prokofjev művének, A három narancs szerelmesének emlékezetes színrevitelét is.
Az idén 80 éves művész úgy vélte: a kulturális intézmények nem gondozzák a múltjukat, pedig e nélkül nem építhető a jelen és a jövő. Mint mondta, ez a kiállítás sem jöhetett volna létre a nemzeti hírügynökség archívuma nélkül.
Az október 17-éig látható tárlatot Kovács János első karmester nyitotta meg, visszaemlékezve az Opera idei évadnyitó társulati ülésére, ahol Békés András sok értékes régiséget ajándékozott az operaháznak.
Békés András 1927. március 23-án született Debrecenben. A Színművészeti Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1950-ben a Honvéd Színház rendezője volt. 1951-1955 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, 1955-1960 között az Ifjúsági Színház, a József Attila Színház és a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt.
1960-tól a Magyar Állami Operaházban dolgozott, 1987-90 között a főrendezői poszton. 1995 óta az operaház örökös tagja, 2003-ban megkapta az operaház mesterművésze címet.
1958 óta tanít a Színház és Filmművészeti Egyetemen, ahol idén professor emeritus címmel ismerték el. 1969-ben alapította a Szentendrei Teátrumot, amelynek éveken át művészeti vezetője volt. Színpadi, televíziós és rádiós rendezéseit műfaji sokoldalúság jellemzi, egyaránt otthon van a próza, az operett, a musical és az opera világában. Operarendezéseiben a zenei megszólaltatás mellett nagy súlyt fektet a színészi játékra.
Munkásságát 1963-ban Erkel Ferenc-díjjal, 1995-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1970-ben megkapta az érdemes, 1980-ban pedig a kiváló művész címet.
