Vécémúzeum

Morszunov tíz évvel ezelőtt kezdte a gyűjtést, és ma már csak az ismert kerti pottyantós házikókból vagy 30 áll a telkén.

A múzeumban az ősi házikók mellett láthatók a városi utcai vécékabinok és a jövő konstrukciói is, mint a hidromasszázst is kínáló bidé fűthető ülőkével és irányítópulttal. Külön teremben trónolnak egy néhai család fából készült, faragásokkal díszített, kárpitozott támlájú ülőkéi, a családfőnek járó legnagyobb mellett könyvvel és ceruzával.

A múzeum büszkesége az egykori előkelő hölgyeknek készült, világoskék ornamentumokkal díszített, hófehér női piszoár.

Morszunov megtervezte az ideális illemhelyet is: ez két lábpedállal működik, az egyik vizet ereszt a tartályba, a másik onnan a vécécsészébe. A takarékosság mellett nagy előnye, hogy nem kell hozzányúlni semmihez kézzel, és a konstruktőr reméli, hogy előbb-utóbb ilyenek lesznek majd az orosz városok utcáin.

De még összetört vécék cserepeit is gyűjti a szenvedélyes múzeumtulajdonos, némelyeket a rajtuk lévő graffiti, másokat az anyaguk - például öntöttvas - és más érdekességek miatt.
Emellett a gyűjteményben látható vagy 100 miniatűr vécémodell is.

Morszunov mindent elkövetett, hogy vonzóvá tegye fura múzeumát: a kertben játszóteret alakított ki a látogatók gyermekeinek, azoknak pedig, akiknek egyetlen nap nem elég a gyűjtemény tanulmányozására, vendégszobákat is kínál, persze csodás mellékhelyiségekkel.

A vécéügy rendezésére törekvő Morszunov furcsának tűnő igyekezetében lehet valami. A szociológusok szerint egy átlagember életéből négy évet tölt az illemhelyen. De anyagi vonatkozása is van a kérdésnek, nem is csekély: a bárhol felállítható kék házikók - amelyeket Morszunov katasztrofálisnak tart már csak járványügyi szempontból is, s ahová valóban csak sürgős esetben fanyalodik bárki - például csak Moszkvában évi 200 millió dolláros bevételt hoznak.