A tudományos ismeretterjesztő folyóirat szeptemberi számában megjelent "Tüzes Vezúv - ma még szunnyad…" című cikk a 3780 évvel ezelőtti úgynevezett Avenillo-kitörés nyomainak felfedezéséről szól. A szerző ismerteti az ehhez kapcsolódó elméletet is, miszerint mostanában esedékes a Nápoly mellett magasodó vulkán következő nagy kitörése, amely a hatóságok felkészületlensége miatt mindenestül maga alá temetheti Olaszország harmadik legnagyobb városát.
"A nápolyiak többségét, a civileket és kutatókat egyaránt sokkolta a világ egyik legtekintélyesebb folyóiratában közölt írás" - mondta Érdi-Krausz Erika vulkanológus.
Az i.e. 1780 körül történt katasztrófa nyomaira 1995-ben bukkantak a tudósok. Azóta számos lelőhelyről kerültek elő a bronzkori vulkánkitörés idejéből származó maradványok. A kutatások "átírták a Vezúv történetét, egyszersmind felszították egy régi vita lángját - vajon tartanunk kell-e attól, hogy a Vezúv kitör a közeljövőben?" - áll a cikkben.
Michael Sheridan amerikai vulkanológus három olasz kollegájával az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) foglalta össze tavaly az évtizedes kutatások eredményét: a Vezúv már 25 ezer éve bizonyos ritmus szerint, kétezer évente mindent elpusztít 15 kilométeres körzetben. Ennek a sorozatnak a része az Avenillo-kitörés, illetve az ókori Pompeji és Herculaneum pusztulását okozó, i. sz. 79-ben történt vulkánkatasztrófa. A tanulmány szerzői úgy vélik, "több mint 50 százalék az esélye, hogy újabb hatalmas kitörés közeleg. Ráadásul a veszély évről évre nő, hiszen időben egyre messzebb járunk az utolsó nagy kitöréstől."
A kutatók szerint az a legnagyobb baj, hogy a kitelepítési tervben Nápoly nem is szerepel, csak a hegy lábánál fekvő 18 település, az úgynevezett vörös zóna 600 ezer lakosa, a hatóságok terve ugyanis a jóval gyengébb, 1631-es kitörés hatásvizsgálata alapján készült.
Ezt az elméletet melegítette fel a National Geographic, majd levonta a következtetést: "Így vagy úgy, mindenképpen átfogó terv kell, ha ki akarjuk védeni egy Avellino-méretű kitörés következményeit."
A cikk lázba hozta a nápolyiakat és a hatóságokat. A helyi lapok mind beszámoltak a cikkről, megszólaltak a tudósok és a polgári védelem vezetői is. A leginkább jellemző vélemény szerint Stephen S. Hall cikke csupán példányszámnövelő szenzációhajhászat, és igen sajnálatos, hogy a tekintélyes folyóirat sem nélkülözi a túlzó bulvárelemeket - mondta Érdi-Krausz, a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület és Közhasznú Szervezet (BEBTE) szakértője.
A Sheridan-féle elméletet vitató vulkanológusok körülbelül 1 százalékos esélyt látnak arra, hogy a következő kitörés akkora legyen, mint amekkora Pompejit elpusztította, az 1631-es kitörésen alapuló kitelepítési terv ezért megfelelő. Francesco Emilio Borrelli, a Nápolyi Polgári Védelmi Hivatal vezetője hangsúlyozta: a 2001-ben készült tervet már többször átdolgozták és az eredeti hat helyett három napon belül ki tudják telepíteni a vörös zóna lakosságát.
Giulio Zuccaro, a Pliniusz Kutatóközpont vezetője szerint Nápolyt nem fenyegeti közvetlen veszély, mivel a többmilliós nagyvárost előreláthatólag a hamueső éri majd csak el.
A Nápolyi Vulkánobszervatórium munkatársai hozzáfűzték, hogy a Vezúvot a nap 24 órájában több mint 120 tudós és technikus folyamatosan figyeli, és egyelőre semmi jelét nem tapasztalják a tűzhányó ébredezésének. Lézeres műszerek segítségével vizsgálják a vulkán felszínét, speciális eszközökkel mérik a kráterből kiáramló gőzök és gázok hőfokát és összetételét, regisztrálják a térségben tapasztalható kisebb-nagyobb rengéseket. Folyamatos ellenőrzés alatt tartják azt a 2000 köbméternyi kőzetet is, amely az utóbbi három évben omlott le a kráter faláról.
A Vulkanológiai Intézet egyik legutóbbi kutatása szerint a veszélyt tovább csökkentheti, hogy a Monte Somma, a Vezúv 1200 méter magas kúpját övező kaldera (óriáskráter) kitörés esetén gátat képezhet, így védelmet nyújthat a vörös zóna északi részén élők számára.
Érdi-Krausz Erika és kollegája, Lieber Tamás szintén túlzónak tartja a Sheridan-elméletet, de az ellenzők egyes megjegyzéseivel is vitába szállnak. Szerintük egy kitörés ereje és hatása modellezhető ugyan, de száz százalékig biztosat ekkor sem lehet mondani, főleg úgy, hogy a várható kitörés ideje bizonytalan; bekövetkezhet egy hónap múlva, de az sem kizárt, hogy több száz évet kell várni rá. A Vezúv legutolsó kitörése 1944-ben történt, azóta Nápoly és vonzáskörzetének lakossága megsokszorozódott, és a betelepülés olyan területekre is kiterjedt, amelyre korábban nem volt példa. A magyar szakemberek szerint az esetlegesen bekövetkező kitörés hatásait ezért nem lehet a korábbiakhoz hasonlítani.
