A színházi szakmai szervezetek által benyújtott javaslatok, valamint a zenei és táncművészeti szervezetek korábbi kezdeményezései alapján készült tervezetet a tárca nyilvános szakmai vitára bocsátotta. Ennek nyitányaként hétfőn átadta az anyagot a reprezentatív szakmai és érdekvédelmi szervezetek képviselőinek, akik november 9-ig véleményezhetik a dokumentumot.
A munkaanyag egyik meghatározó eleme, hogy bevezetnék a szervezetek nyilvántartásba vételét. Ez ugyan nem lenne kötelező, de alapfeltétele lenne a normatív állami támogatásnak és az adókedvezmények igénybevételének.
A szervezeteket a kultúráért felelős miniszter venné nyilvántartásba a fenntartók kívánsága alapján I. vagy II. kategóriában. Az I. kategóriában regisztrált szervezeteket a törvény védené, átalakításukhoz a fenntartónak be kellene szereznie a miniszter előzetes véleményét.
A finanszírozás módjára két változat szerepel a tervezetben: az egyikben a normatíva alapját az egyes színházak működési helye és feladatrendszere határozná meg, a másikban a fenntartók szerepvállalásának mértéke és a nézőszám lenne a kiindulópont.
Az egyik elképzelés szerint a színházakat alap- és kiegészítő normatív hozzájárulás illetné meg. A normatív támogatást a törvény a működési hely és a közönségbázis alapján differenciálná. Annak igénybe vételére a színház akkor lenne jogosult, ha a saját állandó játszási helyein bemutatott előadásainak száma a tárgyévet megelőző évben elérte a kettőszázat, ellenkező esetben az alaphozzájárulás arányosan csökkenne. A többtagozatos színházak, valamint a gyermek- és ifjúsági színházak kiegészítő normatív támogatásra lennének jogosultak.
A másik finanszírozási tervezetben az állam minden színházi célú önkormányzati forintot egy költségvetési forinttal egészítene ki. Támogatásra lennének jogosultak az önkormányzatok által fenntartott vagy velük legalább középtávon közszolgáltatási szerződést kötött kő- és bábszínházak, valamint az állandó játszóhellyel nem rendelkező társulatok közül azok, amelyeknek évadonként legalább 2 saját bemutatójuk van, és azokat műsoron tartják.
A színházak számára meghatározott költségvetési előirányzat fennmaradó részét a nyilvántartásba vett színházak által teljesített nézőszám arányában kapnák meg az önkormányzatok.
A koncepció a színházi munkavállalók fizetését is rendezné: munkabérük nem lehetne kevesebb azon fizetési osztály első fokozatához tartozó illetménynél, amelybe az azonos feladatot ellátó és végzettségű közalkalmazottat kell besorolni.
A táncosoknak és az artistáknak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti pótlékalap 100 százaléka járna munkaköri pótlékként.
Fontos változás lenne, hogy az állam a filmtörvényben foglalt egyes rendelkezéseket kiterjesztené az előadóművészeti szféra egészére. A regisztrált előadóművészeti intézményeket támogató gazdálkodó szervezetek például adókedvezményre lennének jogosultak.
A törvény úgy rendelkezne, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben a művészeti munkakörökben a határozatlan idejű munkaviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató indoklás nélkül, rendes felmondással megszüntetheti, amennyiben ezt a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés megengedi.
Visszahozná a törvény azt a korábbi gyakorlatot, hogy a következő évadra vonatkozó szerződtetési ajánlatot a munkáltatónak az évad meghatározott időpontjáig, március 31-ig meg kell tennie.
A törvény újra bevezetné a munkaidő-egység, a szolgálat fogalmát is. Egy szolgálat időtartama előadás esetében (beleértve a főpróbákat is) annak időtartamával azonos, egyéb esetekben, kivéve, ha kollektív szerződés másként nem rendelkezik, 4 óra.
A jogszabály rendelkezne a más előadóművészeti szervezetek, így a szimfonikus zenekarok, a kórus, az önálló balett- és táncegyüttesek legfontosabb szabályairól is. Esetükben a normatív alaphozzájárulásnál a tartósan foglalkoztatott művészlétszámot vennék alapul.
Az alaphozzájárulás igénybe vételének feltétele zenekaroknál évi 75, az énekkaroknál 50, a balett- és táncegyütteseknél 100 előadás volna. Kiegészítő hozzájárulást a szimfonikus zenekarok akkor kaphatnának, ha meghatározott számú ifjúsági koncert megtartására vállalkoznak. A törvény meghatározná a zenekari és énekkari tagok havi és évi szolgálatszámát is, amelyen felül a munkavállalókat pótlék illetné meg.
A kultúráért felelős miniszter létrehozná az előadóművészeti élet kérdéseiben döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő feladatot ellátó testületet, az Előadóművészeti Tanácsot. A grémiumnak esztétikai kérdésekkel, művészi értékkel, művészi minőséggel kapcsolatos jogosítványai nem lennének.
A tanács legalább 16, legfeljebb 20 fős lenne. Tagjai az egyes művészeti területeken országos hatókörrel működő, jelentős tagsággal rendelkező, reprezentatív szakmai szervezetek (4 fő), az országos művészeti szakszervezetek (4 fő), a művészeti szervezetet fenntartók országos szervezetei és a fővárosi önkormányzat (4 fő), továbbá az országos művészeti munkáltatói szervezetek (2 fő).
Tagja lenne a tanácsnak a kormányoldal, a kultúráért, az államháztartásért, az igazságügyért, a munkaügyekért és a helyi önkormányzatokért felelős miniszter egy-egy főt delegálna a testületbe. A tanács állandó szakmai kollégiumokat hozna létre.
