Az egyetem kutatói 2700 kisgyerek szüleit kérdezték ki gyermekeik tévézési szokásairól és viselkedésükről kettő és öt éves koruk között. Minden ötödik szülő mondta, hogy gyerekei két éves koruktól ötéves korukig legalább napi két órát vagy többet töltöttek a képernyő előtt.
A Pediatrics című szakfolyóiratban közzétett tanulmány kapcsolatot talált a huzamos tévézés és a gyerekeknél kialakult viselkedési problémák között, és megállapította, hogy a két évesen még keveset, de öt éves korban már két óránál többet tévéző gyerekek szülei beilleszkedési zavarokra panaszkodtak.
A publikáció egyik kritikusa ugyanakkor határozottan kifogásolta azt a megfigyelést, hogy a kétévesen két óránál többet tévéző, de öt éves korukra erről "leszokott" gyerekeknél csökkent a beilleszkedési és magatartási problémák kockázata.
"Az emberi viselkedés jóval összetettebb mint a viselkedésről és a társadalmi alapkészségekről begyűjtött mutatók - jó eséllyel lehetnek nehezebben felfedezhető sérülések, amelyeket azok nem mutatnak ki" - fogalmazott Richard House, a Roehampton University brit tudósa.
"Minden gyermek más, és én nagyon szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy olyasféle ajánlást lehetne megfogalmazni a családoknak, ami arról szól, hogy mennyi tévét nézhet a gyermekük" - figyelmeztetett House, külön hangsúlyozva, hogy vannak gyermekek, akik rendkívül érzékenyek a tévé hatásaira.
