A maratoni napok egyik fellépője FankaDeli, aki 1996 óta írja hobby szinten rap-szövegeit, majd 1999-ben fogot először mikrofont és azóta sem engedi el. A fiatal zenésszel beszélgettem a jövő hét nagy zenei eseményéről.

Milyen stílust képviselsz, mit kell tudni rólad?

F.: A FankaDeli project neve eredetileg FankaDeli Jazz lett volna. Ebből következik, hogy zenénkre erős behatással van a Jazz illetve más műfajok is pl. BreakBeat, Electro, Trip-hop, Ambient, Rock, Funk, RnB. A irány egyelőre egy ilyen maszlag produkció, amelyben minden dal teljesen különböző atmoszférával rendelkezik. A szövegek legfőképpen valóságos témákról szólnak de főleg régebben voltak olyan számok, ahol szerepelt a zene-buli-csajok dolog is, azonban egyre jobban afelé haladunk, hogy csak komoly mondanivalóval rendelkező zenéket adjunk ki a kezünkből. Némi értelmet próbálok belecsempészni a rapszövegekbe, s így sokkal szűkebb réteget érint ez a dolog. 1998 óta rappalek és van egy kicsi lemezkiadóm, a night child, melynek célja, hogy tagjait a kornak megfelelő módon promótálja, illetve minden lehetséges eszközzel támogassa. A night child nem underground, a night child nem mainstream. A night child csak van, egészen pontosan 2003 óta és nem kíván skatulyává válni.

Milyen érzés egy ilyen nagyszabású buliban részt venni?

F.: Én már rengeteg ilyen nagyobb rendezvényen részt vettem, és ez végül is számomra csak a következő fellépés a sorban, bár valóban különlegesebb, mint a többi. Én az ilyen teátrális dolgoktól ódzkodok egy kicsit, de azt remélem, hogy jó buli lesz, a helyszín már maga különleges, hiszen a Petőfi Csarnokban ritkán szokott lenni fekete zenei jellegű rendezvény. Természetesen olyan műsort viszünk oda, ami erre az egy alkalomra szól, és mindenki azt fogja kapni tőlünk, amire számít, amit szeretne.

Magáról a rekord kísérletről mi a véleményed?

F.: Én magam is rádiós műsorvezető vagyok már 6 éve. Magyarország leghallgatottabb hip-hopos műsora az enyém. Véleményem szerint 97 órán keresztül nem lehet izgalmasan műsort vezetni. Nekem a két órás műsoromat, hetente egyszer nehéz úgy megoldani, hogy az odaszögezzen mindenkit hétről hétre a készülék elé. Egy kívülálló számára is egyértelmű, hogy az izgalmas, színvonalas műsorhoz nagyon komoly előkészületek kellenek. Kell jó vendég, jó kérdéseket kell felrakni, közönséggel tartani kell a kapcsolatot, sms-ek, fórum beírások, ezekre szükség van. Egyszóval pörögni kell, és 97 órán keresztül nem lesz egyszerű. Én ilyet nem is mernék bevállalni, de Jones tudja mit csinál. Most eleve a világrekordok reneszánszát éljük. 2007 eleje óta mást sem hallunk, mint hogy lassan minden ötödik ember valamilyen világcsúcs tulajdonosa. Ezt nem rossz szájízzel mondom, hiszen ennek a rádiós dolognak tényleg látom értelmét, mert legalább nem a gombostű szedegetés óránkénti rekordjáról van szó.

Mit gondolsz mi lesz a legnehezebb az 5 nap alatt?

F.: Talán a technikai kérdés, hogy ne aludjon el, hogy egyen, igyon az ember. Azért 24 óra munka után, ha még olyat is tesz az ember, amit szeret, már akkor állatira nyűgös, hát még ha ez sokszorozódik. Ez egy szép teljesítmény, ha meg fog valósulni. Szerintem biztos, hogy sikerül, e felől kétségem sincs, mert ha már Jones belevágott, akkor biztos, hogy végig is fogja csinálni. Ez inkább technikai és nem művészeti jellegű előrelépés, de abszolút nagy dolognak tartom.



A SzelektívMaraton kezdeményezését hogyan értékeled?

F.: Ez az egész dolog azért jó, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy létezik egy ilyen zenei világ is. Az a probléma - annak ellenére, hogy az infrastruktúrája: az internet, a kábel tévés csatornák megfelelők -, de ha nem tud róla az ember, hogy milyen dolgok vannak a világban, akkor azt sem tudja kiválasztani, hogy minek örülne a legjobban, vagy mi tetszene neki. Azért fontosak ezek a dolgok, akár a fesztiválok, vagy ehhez a SzelektívMaratonhoz hasonló kezdeményezések, mert lehet, hogy egy ilyen rendezvényen találkozik az ember akár a hip-hoppal, akár alternatív zenével, vagy olyannal ami eddig nem volt része az életének. Amit mi csinálunk, ez a fekete zene, ez a világ egyik legszélesebb spektrumán mozgó műfaj. Amilyen kötött mondjuk egy klasszikus zene, vagy akár egy rock banda, ahogy ki kell nézni a reggae bandáknak, nekik imidzsük van, a szó nemesebbik értelmében. Ha végig nézünk a hip-hopon, azt látni, hogy a bűnöző forma énekesek, akik a leolajozott fenekű csajokat maguk elé küldve éneklik az agresszív szövegeket, vagy a "totál elsírod magad", már már költői jellegű szerelmes dolgokig mindenfélét látni. Persze ha arról szólna a hip-hop, hogy még a ruhája is mindenkinek egyforma lenne, én akkor is bevállalnám. 

Számodra mit jelent a rap?

F.: A rappelés csak egy eszköz, azzal sok mindent lehet befolyásolni, lehet harcolni a világbékéért, de reklámozhatod azt is, hogy de jó kurvázni. Én nagyon örülök, hogy erre felhívják a  figyelmet, és a PeCsa színpadára is eljut ez a dolog. Szeretek 150 embernek is fellépni a klubokban, de az ilyen nagyobb fellépések mindig más hangulatúak és mindenkiből más érzést váltanak ki.