A népek szolidaritásának és az európai nemzetek szabadságvágyának nagyszerű példája a másfél évtizedig Szegeden raboskodó olasz foglyok története - mondta Botka László polgármester a szegedi vár Tisza felőli homlokzatán elhelyezett emléktábla avatásán.
A Szegedre deportált olasz foglyok megtapasztalhatták a város lakóinak szolidaritását, együttérzését, támogatását. A város vezetői, országgyűlési követei rendszeresen tiltakoztak, és követelték a hazafiak szabadon bocsátását - közölte a politikus.
Hozzátette: Klauzál Gábor arra is fölhívta a figyelmet, hogy a vár nem királyi birtok, hanem a város lakóié, s kiállt a rabok szabadulása mellett. Szeged elnyomás alatt élő lakói testvérként tekintettek a várban raboskodó olasz politikai foglyokra - hangsúlyozta a polgármester.
Paolo Guido Spinelli olasz nagykövet az ünnepségen elmondta, az Itália egyesítéséért folyó harcok időszaka a magyar-olasz barátság egy igen fontos szakasza volt, ekkor a két nemzet hazafiai együtt küzdöttek a szabadságért és a függetlenségért.
Csorba László történész közölte, az olasz foglyokat az 1830-31-es itáliai forradalmi események kapcsán tartóztatták le, s bírósági ítélet nélkül deportálták őket Szegedre. A több mint hétszáz fogoly egy része meghalt a hosszú rabság alatt, néhányuk amnesztiával szabadult, de a többségnek csak a 1848 forradalom után fél évvel, október 5-én a Honvédelmi Bizotmány döntése hozta meg a szabadságot.
A négyszáz szabaduló politikai fogoly közül sokan az olasz légió tagjaként ezt követően a magyar honvédekkel együtt küzdöttek a nemzeti függetlenségért a szabadságharc során - közölte a szakember.
